Ritkán fordul elő, hogy Jézus
Krisztus feltámadásáról való megemlékezés (vagyis vasárnap) és
nemzeti ünnepünk egy napra essen. Így ez az alkalom most
aktualitást ad annak, hogy megvizsgáljuk mit jelent a hazaszeretet,
a hazafiság keresztyén, bibliai szemszögből. Sajnos manapság a
hazaszeretet hangoztatását sokan csupán politikai céljaik elérésére
használják. Ezért is fontos megvizsgálni, mint mond a Biblia a
hazaszeretetről. Hogyan lehet valaki keresztyén, Jézus követője, és
egyben jó hazafi?
„Isten
uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének
trónján.”
(Zsoltárok 47:9)
Két fontos dolgot mond el
nekünk ez a vers a Bibliában. Először is azt, hogy Isten
minden nemzet felett uralkodik.
Mit jelent uralkodni? Emberi
szóhasználatban gyakran zsarnokoskodást, elnyomást értünk
alatta. Jelent azonban irányítást, ellenőrzést, kontrollt
is, pl. az önuralom, önkontroll vagy az „uralja a helyzetet”
értelemben. Az uralkodó parancsok által uralkodik. A parancsokat
adhatja írásba, melyek így törvénynek minősülnek, de adhatja azokat
szóban, utasítások formájában is. Az alattvalók kötelesek
engedelmeskedni az uralkodó parancsainak.
Kik tekinthetők alattvalónak?
Azok csupán, akik elfogadják önszántukból az uralkodó tekintélyét?
Nem! Minden ember alattvaló, aki az adott ország
állampolgára!
Mi történik, ha egy vagy több
alattvaló nem engedelmeskedik az uralkodó parancsainak? Büntetéssel
kell szembenéznie!
Isten azonban nem emberi módon
uralkodik, hanem szentségének trónjáról teszi ezt. Ez a
második tény, amit megtudhatunk ebből a versből, mely ugyanolyan
fontos, mint az első.
A szentség egy többes jelentésű
szó a Bibliában. Istennel kapcsolatban azt jelenti, hogy Ő teljesen
más, mint mi, tőlünk teljesen elkülönített. Ő nemcsak teljesen
tökéletes, hanem lényegileg más, mint mi. Isten az Ő szentségének
trónjáról tökéletes igazsággal, bölcsességgel, és teljes
hatalommal uralkodik.
Isten minden nemzet felett
uralkodik, a magyar felett is! Az Ő uralkodását nem szabad a földi
királyokhoz – még a legjobbakéhoz – sem mérni. Az Ő uralkodása
azt jelenti, hogy mindig mindent irányít, és mindent az ő tökéletes
szentségéből eredő teljes bölcsességgel és hatalommal tesz.
Ahogyan pedig a teljes hatalom nem mondható el egyetlen földi
uralkodóról sem (Isten mindig, mindent irányít – mindig!), úgy az
különösen nem, hogy Isten motivációja mindig a szeretet. Ha valaki
felhördülne erre, hogy a szeretettel hogy fér össze az a sok
szenvedés, amelyben az embereknek, népeknek részük van, akkor
siessünk leszögezni, hogy Isten szeretete más, mint amit az emberek
nagy része ért rajta. Ha többet akarsz tudni Isten szeretetéről,
olvasd el az 1 Korinthus 13-at, ahol Pál elmondja, mit jelent Isten
szeretete.
Amit feltétlenül meg kell
értenünk ebből a bibliai idézetből, hogy nem lehet következmények
nélkül semmit az Ő mellőzésével, különösen nem pedig az Ő
ellenében tenni! Világosan kell látnunk azt, hogy a
hazaszeretetnek lehet helyes, és lehet helytelen
módja is. Lehet a hazaszeretetet Istennek tetsző, és vele
ellentétes módon is gyakorolni. A különbséget pedig nem én, vagy
bárki ember jelenti ki, hanem az igazság tökéletes és egyetlen
mércéjében, a Bibliában, tehát Istennél találjuk meg.
Biblikus dolog-e tehát a
hazaszeretet? Ha igen, hogyan gyakorolhatjuk a hazaszeretetünket
Istennek tetsző módon?
Ezt a kérdést szeretném ebben
az írásban megvizsgálni
Bibliai és történelmi példákon
keresztül nézzünk meg azt a 3 feltételt, melyeknek teljesülnie kell
azért, hogy hazaszeretetünk helyes mederben haladjon.
Megnézzük a megfelelő
prioritást, a megfelelő alapot, és a megfelelő
módját annak, ahogyan a hazaszeretetünket Istennek tetsző
módon gyakorolhatjuk.
Ha a Bibliát – különösen az
ÓSZ-et egészében nézzük, sok népet láthatunk benne, de csak egyet,
mellyel Isten különös mértékben foglalkozott: a zsidó népet. Ez nem
jelenti azt, hogy a többi nép nem fontos Istennek, hanem hogy a
zsidóságot egy különleges feladatra választotta ki: üdvtervének
kivitelezéséhez.
Vajon ez azt jelenti, hogy a
többi nemzetek nem fontosak Isten számára, azokkal nem törődik?
Hadd utaljak vissza a fenti Zsoltár
47.9-re.
Az ÓSZ-ben sok
példát találhatunk a hazaszeretetre. Mivel az ÓSZ elsősorban Izrael
történetét tartalmazza, így természetesen a zsidóknak a hazájukhoz,
és önnön népükhöz való hazaszeretetének példáival
találkozhatunk.
A sok lehetséges
példa közül egyet idéznék most:
(Eszter 8:6) Mert hogyan tudnám
nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan
tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?
Eszter Ahasvérus (ismertebb nevén Xerxész)
perzsa király zsidó származású felesége volt. Itt éppen felszólal a
zsidóság érdekében a király előtt, mert az Amálekita Hámánnak, a
király egyik emberének az volt a szándéka, hogy kiirtja a zsidókat.
Mivel a királyné is csak akkor szólhatott a királyhoz a perzsa
törvények szerint, ha az megengedte neki, ezért Eszter tette nem
volt veszélytelen. Eszter azonban vállalta a halálveszélyt (Xerxész
az előző királynét kivégeztette) a népe érdekében, tehát
hazaszerető volt.
A különböző próféták, mint Ézsaiás, Jeremiás,
Ezékiel és mások szavaiból is folyamatosan kitűnik, hogy mennyire
aggódtak nemzetük sorsáért. A Jeremiás Siralmai egy költemény, egy
siratóének, melyet Jeremiás Jeruzsálem pusztulása feletti bánatában
írt, melyből kiragyog a hazaszeretet.
Láthatjuk tehát, hogy az, hogy emberek szeretik
a népüket, hazájukat, nem idegen a Bibliától. Minden bibliai
hazafinak voltak olyan közös vonásai, melyekre nekünk is ügyelnünk
kell.
1. A helyes
prioritás felállítása.
A prioritás azt jelenti, hogy
minek adok elsőséget az életemben.
(2
Mózes 20:3) „Ne
legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Isten itt egyértelműen kijelöli
a prioritást.
5. v.: „Ne imádd és ne
tiszteld azokat”
Meg kell értenünk, hogy mit hív a Biblia
bálványnak. Nem csak a szobrokat, képeket, egyéb tárgyakat, hanem
mindent, amelynek imádata megelőzi Őt.
A legtöbb embernek ma saját maga a bálványa. A
világ is erre buzdít minket (önismeret,
önmegvalósítás). Önimádó társadalomban élünk.
A Biblia bálványnak nevez
mindent, aminek a tisztelete, imádata megelőzi
Istenét.
Mivel a mai ember nem számol Istennel, így
figyelme természetesen csak a földi léte idejére irányul. Itt akar
minél jobb körülmények között élni. Ehhez pedig anyagi (pénz)
eszközök szükségesek, így az emberek zömének ezek megszerzése az
elsődleges életcélja, az első prioritás. Valójában azonban nem is
ez az első prioritás, hanem az önszeretet. Az emberek arra vágynak,
hogy szükségeik, vágyaik, érzéseik kielégítésre kerüljenek. Ehhez
igyekeznek leginkább illő szakmát, munkahelyet, lakhelyet, hobbit,
de férjet-feleséget is választani. (A legtöbbször önmaga előtt is
rejtett motiváció ez: mi jó nekem?. A házasság is csak addig
jó, amíg a házastársam kielégíti az ÉN igényeimet. Csoda,
hogy annyi házasság felbomlik?) Ami leginkább kielégítésre szorul,
az az önnön büszkeség. Az első számú bálvány az emberek elsöprő
többsége számára önmaguk.
Igaz, hogy nem mindenkit nyűgöz le a pénz, a
gazdagság. Vannak, akik más módját találják annak, hogy belső
vágyaikat, önmaguk fontosságát kielégítsék. Ez lehet valamilyen
hobbi, egy közösségi ügy felvállalása, de lehet a hazaszeretet
is.
Sokan felismerik ennek
az individualista, önimádó rendszernek a káros mivoltát,
azonban ellentételezésekét egy másik hibába esnek: hazájukat
teszik az első helyre az életükben. De vajon
helyes-e ez a gondolkodásmód?
Még híres emberek: írók,
költők, művészek és mások esetében is gyakori, hogy nem ismerik
fel a helyes prioritást.
Bizonyára sokaknak ismerős
például Kölcsey Ferenc egy mondata: „A haza minden
előtt”.
Nem szándékom, hogy pálcát
törjek a nagy költő, a Himnusz szerzője felett. (Egyedül Istennek
van joga ítélkezni bárki felett is). Nevezetes költőnk minden
erényének elismerése mellett, ebben a dologban tévedett. Meglehet
Kölcsey maga sem gondolta ezt a kijelentését abban a formában,
ahogyan ma használják. Sőt, valószínűsítem, hogy az önérdeknek a
nemzet érdeke elé helyezése miatt mondta ezt Bárhogyan is volt, nem
volt elég óvatos a megfogalmazással.
Érdekesség, hogy Kölcsey a debreceni
kollégiumban, ahol tanult, minden tantárgyat elvégzett, a
„szentírás magyarázata” kivételével. Ha elvégzi azt is, talán nem
vét ilyen hibát.
Sajnos ma sok szervezet ezt a
jelmondatot tűzi zászlajára, az iskolákban mint követendő
értékrendet állítják a gyermekek elé. És ez baj.
Isten így szólt
Jóbhoz:
„Ki az, a ki elhomályosítja
az örök rendet tudatlan beszéddel?” (Jób 38:2)
Nekünk mit mondana Isten, ilyen jelszavak
hallatán?
Megnézhetjük, miként vélekedik
maga Jézus a prioritásról:
„Az Urat, a
te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.”
(Máté 4:10)
Meg kell értenünk, mi a
különbség az szeretet és az imádat között. Szeretnünk
kell egymást, szerethetjük a hazánkat is, de az imádat csak
Istent illeti meg. Az imádat azt jelenti, hogy rajongunk
valamiért, feltétlen elsőséget, tiszteletet tulajdonítunk neki. Ez
pedig egyedül csak Istent illeti
A Biblia alapján tehát
kijelenthetjük, hogyha Kölcsey Ferenc mondatát úgy kell érteni,
hogy „A haza Isten előtt”, akkor ez a fajta hazaszeretet
semmiképpen sem nyer áldást Isten szemében.
Isten azt mondja azÉzsaiás
42:8-ban „Én vagyok az Úr, ez a nevem, és
dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a
bálványoknak.”
Szerethetjük
a hazánkat, de ne gyártsunk bálványt belőle!
Szeretnénk hazánk sorsát jobbra
fordítani? Jézus más helyen is egyértelműsítette, hogy mit kell
ezért mindenekelőtt tennünk:
(Máté
6:33) „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő
igazságát; és
ezek mind megadatnak néktek.”
Az „ezek mind” az előző
versekben van részletezve: étel, ital, ruházkodás; minden, amire
szükségünk van. Szeretnénk a hazánk helyzetén javítani? Mi az amit
ezért először kell tehát keresnünk?
Tényleg, mi is az Istennek
országa és az Ő igazsága?
(Máté
3:2) „[Keresztelő (Bemerítő) János] ezt mondja vala:
Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek
országa.”
Isten vagy a mennyek országa (a kettő ugyanaz)
általában az Ezer éves birodalmat, a Millenniumot jelenti, ahol
Jézus uralkodik majd. Ez nekünk is jövő időben lesz, és
János idejében is jövő idő volt. Hogyan közelített el tehát akkor?
Mi vagy ki közelített el akkor, abban az időben? Néhány verssel
később megtudjuk: Bemerítő János Jézus Krisztusról
beszélt.
Mi az igazság, amit keresnünk kell? Jézus
megmondja:
(János
14:6) „Monda néki Jézus: Én vagyok az út,
az igazság és az
élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én
általam.”
Jézus az
igazság!
Jézus az, akit először kell
keresnünk, hogy minden más megadasson nékünk!
Ha a hazánk sorsa a szívügyünk, akkor is Istent,
Jézus Krisztust kell először keresnünk!
Isten alkotta a világot, és
mindazt ami benne van. Isten mindent okkal és céllal teremtett.
Minden egyes embert, és minden nemzetet is. Láthatjuk a Bibliából,
hogy Isten még a választott népét, Izraelt is megbüntette, ha
eltért az Ő akaratától, és vétkezett. Sőt, azt is láthatjuk, hogy
Isten gyakran más népeket használt fel az ítéletének
végrehajtására.
Én hiszen, hogy Istennek a
magyarsággal is volt, és még van is terve.
Gondoljuk meg, hogy milyen
csodálatos körülmények között juttatta nekünk ezt az országot. A
magyarok kisebb csetepatéktól eltekintve nagyobb harcok nélkül
foglalták el a Kárpát-medencét. Gondoljuk meg, hogy a zsidóknak
milyen komoly csatákat kellett vívniuk, amikor bevonultak az Ígéret
földjére. Ahhoz képest, hogy milyen gazdag terület lett a miénk
mindenféle természeti javakban, nagyon könnyedén került a
birtokunkba. Mintha Isten kifejezetten a mi a számunkra tartotta
volna fönn ezt a vidéket.
Ezt Kölcsey Ferenc is
felismerte, és meg is énekelte a Himnusz
második versszakában:
Őseinket
felhozád
Kárpát szent
bércére,
Általad nyert szép
hazát
Bendegúznak
vére.
Azonban azt
gondolom, hogy a magyar nép sajnos nem töltötte be azt a szerepét,
melyet Isten neki szánt, és ez lehet az oka a sok
sanyarúságának.
Itt most egy nagyon kényes kérdésről kell
beszélni, és hangsúlyozom, hogy nem szeretném senki érzékenységét
megsérteni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy szót ejtsünk erről a
dologról, mert úgy gondolom, hogy a magyarság mai állapotának
alapvető eredője ez.
A magyarság legnagyobb
problémája, hogy bálványimádó nép lett, és ennek történelmi okai
vannak.
Államalapító István királyunk (szándékosan
nem használom a Szent jelzőt) egy nagyszerű király volt. Akkoriban
hatalmas veszély fenyegette a magyarságot, mégpedig a teljes
megsemmisülés. István hatalmas tettet vitt végbe, amikor nagyon jó
szervezőkészséggel kiépítette az államszervezetet, mely hatására
Magyarország betagozódott az európai államok sorába. 40 évig
uralkodott, azonban uralkodása végén elkövetett egy hatalmas
hibát.
Szűz Máriának ajánlotta fel az országot,
ahelyett, hogy jogos tulajdonosának, Jézusnak ajánlotta
volna.
Magyarországot azóta is „Mária országa” -ként
emlegetik.
Mária egy nagyszerű asszony volt, Istenfélő,
akit abban az áldásban részesített az Atya, hogy a testben
megjelent Krisztust világra hozza.
Mária azonban nem Isten, így nem is tud
közbenjárni se a mi, se más érdekében.
A Biblia teljesen világosan fogalmaz:
„Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és
emberek között, az ember Krisztus Jézus (1 Timóteus 2:5)
Sok magyar „keresztény” életében Mária imádata
megelőzi Jézusét. Így Mária bálvánnyá lett. Nem szívesen tettem a
„keresztény” szór idézőjelbe, de sajnos az igazság kimondása
megkívánja. Keresztyén (keresztény, nem a szóhasználat a lényeg)
ugyanis az, aki krisztusi, tehát Jézus követője. Nem
Máriáé! Talán azt mondod, hogy te nem Máriát követed, hanem
Jézust, de ha Mária számodra közbenjáró, akkor mégis megelőzi nálad
Jézust.
István királyt nyilván taktikai megfontolások is
vezethették erre a lépésre. A magyarok körében már bevett
Boldogasszony Anyánk imádatát akarhatta Szűz Máriával
helyettesíteni, hogy a keresztyénség jobban gyökeret verjen. De
mint látjuk a cél itt sem szentesíti az eszközt.
István mindezek ellenére nagy király volt. Ez a
lépése azonban súlyos hibának bizonyult. Láttunk már ilyet a
Bibliában is, pl. Uzziás, vagy Ezékiás júdeai királyok
esetében.
Jézus ott tud segíteni, ahová meghívják őt. Ahol
mással helyettesítik, oda nem lép be.
„Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres,
talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:8)
Sajnos mi nem jó ajtón zörgettünk. Így
nem nem is kaptuk meg, amit pedig megkaphattunk volna.
Mi nem vagyunk választott nép olyan értelemben,
mint a zsidók. De valami feladatra bizonnyal kirendelt minket is
Isten. Úgy tűnik, mindeddig nem igazán tudtuk ezt a feladatot
betölteni. Talán most van rajtunk a sor, hogy elvégezzük azt. De
az első lépés ehhez biztosan az, hogy keresnünk kell Isten
országát és az ő igazságát, a bálványok helyett.
Voltak azért a magyar történelemnek olyan
alakjai, akik helyesen tudták értelmezni a prioritási sorrendet.
Néhányukról had emlékezzek meg itt most.
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, ezt írta
egy levelében az ostrom előtt:
„… Elszántuk
magunkat arra, hogy Isten nevében ott bezárkózunk, azt óhajtva,
hogy első sorban a jó Istent, aztán ő császári és királyi
felségét, a keresztyénséget és ezt az édes, végső nyomorúságra
jutott hazát szolgáljuk, híven, rendületlenül, vidáman, vérünk
ontásával, fejünk vesztével is (ha a sors akarja). …
(részlet)
Zrínyi tehát első sorban Istent akarta
szolgálni, azután a hazáját. E levél egyébként jó példa a „ne
esküdjetek, hanem a ti igenetek igen, nemetek nem legyen”
újszövetségi alapelvre (Mt. 5:33-37, Jak. 5:12) is. E levelet
Zrínyi ugyanis még áprilisban írta lakhelyéről, Csáktornyáról (az
ostrom augusztusban kezdődött). Akkor már tudta, hogy Szulejmán
megindult Magyarország felé százezres seregével. Mint tudjuk,
Zrínyi és a védők ki is tartottak e kijelentés mellett. Szigetvár
védőinek hősiessége a legszebb csillagok egyike a magyar történelem
egén. Sajnos elég kevés van belőle. A várat a törökök ugyan
elfoglalták, de az idő előrehaladta miatt (közelgett a tél) és
szultán halála miatt (mint ismert Szulejmán az ostrom vége előtt 3
nappal meghalt a táborban) nem indultak tovább. Állítólag Szulejmán
szíve felmondta a szolgálatot (70 éves volt), amikor azt látta,
hogy elit katonasága nem bírja legyűrni a védőket. A janicsárok
fele (25-30000 fő!) elesett a harcban, és a velencei követ azt írta
két évvel később Konstantinápolyból, hogy ezt a veszteséget a török
sereg még mindig nem heverte ki.
Egy krónikás azt írta később, hogy
„Leonidásnak halála óta ily sereget, ily vezért nem látott a
világ”. Ahogy Leonidasz 300 katonával feltartóztatta a perzsa
sereget a Thermopülai-szorosban, úgy Zrinyi a 2500 védővel
megállította a hatalmas török sereget.
Zrínyit is megilleti a Leonidasznak állított
felirat:
„Itt nyugszunk. Vándor, vidd
hírül a spártaiaknak (magyaroknak):
megcselekedtük,
amit megkövetelt a haza”
Ugorjunk előre 140 évet a
történelemben.
Bizonyára sokan tudják, hogy mi volt
II. Rákóczi Ferenc jelmondata, amit a szabadságharc
zászlajára tűzött:
Cum Deo Pro Patria et Libertate: Istennel a
hazáért és a szabadságért.
Rákóczi Ferenc itt szintén helyesen értelmezte a
prioritást. Az alábbi imája az egyik legszebb magyar
imádság:
II. Rákóczi
Ferenc: Ima a hazáért nehéz időben
Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem
kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett
népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén
gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból
kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát,
beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván,
valóban megérdemeljük ostorodat.
Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s
gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk,
hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve
feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és
Urunktól.
Mindazáltal, Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott
népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák
Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész
ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod
cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad
szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra
lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld
cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket,
hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.
Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban
bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet,
hogy végzéseid útján haladjanak.
Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod
köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a
virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te
angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a
fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren,
vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.
Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped
kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid
őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád,
ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a
szolgaságból és megváltassunk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és
uralkodik, mindörökkön-örökké.
Ámen.
Rákóczi is azok között volt, aki értették, mi a
magyarság sanyarú helyzetének fő oka, és elsősorban nem kívül
kereste azt. Amint írja: „parancsolataidról megfeledkezett
népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod”. Jóllehet
idegen elnyomás nehezedett a magyar népre akkor (is), de ez csak
okozat volt. A fő ok saját bűneink
voltak.
Kölcsey Ferencnek a másik éleslátása a
Himnuszban ennek felismerése:
Hajh, de bűneink
miatt
Gyúlt harag
kebledben,
S elsújtád
villamidat
Dörgő
fellegedben,
Megkérdezhetné valaki, ha ezen hazafiak helyesen
kezelték a prioritást, miért nem tekintett le Isten a népünkre, és
miért hagyta, hogy döntő pillanatokban mindig
veszítsünk?
Én úgy hiszem azért, mert a nép sem akkor, sem
mindmáig nem tért meg a bálványimádásából. Meddig várunk még, hogy
Jézushoz forduljunk segítségért?
Álljon itt egy idézet Alexander
Carson-tól:
„Miért kerekedik felül a
balgaság a bölcsességen a fejedelmek tanácsában és a törvényhozó
házban? Isten akaratából utasítják el a bölcs tanácsot, hogy
bosszút állhasson rajtuk égbekiáltó bűneikért. Istena gondviselés
által kormányozza a világot, nem csodák által. Álljon előttünk
például egy méltóságteljes képviselő, aki szót emelt, áradt belőle
a bölcsesség. De ha Isten elhatározta, hogy megbünteti azt a
nemzetet, akkor egy csacsogó elhiteti bolondságával még a
legbölcsebb csoportot is”
Isten uralkodik a nemzetek
felett. Tegyük őt az első helyre az életünkben, és akkor tudunk az
országért a hazáért cselekedni.
folytatás
következik...