Sohasem olvastátok?

16 hozzászólás Írta vanmaselet 3 hete
Isten írt az emberiségnek egy könyvet. Tudtad?
Ha az emberiség közé számítod magad, akkor ez Neked is szól!
Leírja benne, hogy milyen módon élhetsz kiegyensúlyozott, örömteli életet a világban (bármilyen körülmények között), és miképpen lehet örök életed.
Olvastad már?
 
Neem?
Miután meghalsz - mert nincs mit szépíteni, Te is meg fogsz egyszer -, és Isten elé fogsz állni, Ő meg fogja kérdezni, mit tartottál meg abból, amit írt neked!
Mit felelsz erre? Azt, hogy nem olvastad?
Ha így lesz, akkor - már megbocsáss - de Te egy LÚZER  vagy!
Egyéb "fontos" elfoglaltságaid miatt elmulasztottál tájékozódni az örökkévaló sorsod felől? Elég sokáig (örökké) szidhatod majd magad egy elég forró helyen (a Pokolban) ezért a mulasztásodért.
 
Jézus is nagyon csodálkozott korának "lúzerein", akik figyelmen kívül hagyták Isten nekik küldött üzenetét. Többször is ezt kérdezte: "Sohasem olvastátok...?" Elvileg már rég tudniuk kellett volna azokat a dolgokat, amiket ott mondott nekik.
 
Még nem késő kilépned a sok millió lúzer közül, akik fittyet hánynak egy ilyen fontos üzenetre!
Csak egy lúzer választaná a néhány év vagy évtized dorbézolást, majd az örök szenvedést az örökkévaló boldogság helyett!
Ugye Te nem akarsz vesztes - lúzer -  lenni?
Sohasem olvastátok? bejegyzés elolvasása

Egy Isten van, vagy több? Mit mond a Biblia?

6 hozzászólás Írta vanmaselet 1 hónapja

 

Mottó:

„Emlékezzetek meg a messze régi dolgokról, hogy én vagyok Isten és nincsen több; Isten vagyok, és nincs hozzám hasonlatos.”

(Ézsaiás 46:9)

 
Annak bizonyításával foglalkozni, hogy a Biblia egy vagy több istenről beszél-e, majdnem annyira feleslegesnek tűnhet, mint a gömb gömbölyűségéről írni. Az, hogy a gömbnek EGY oldala van, és nincsenek élei, első ránézésre látszik, és mindenkinek evidens. Legalább ennyire evidens az is, hogy a Bibliában EGYETLEN Isten jelenti ki magát, amint a fenti idézetből is látható.
 
Soha nem is volt ez kérdéses, viták csak a háromságtan körül alakultak ki, mert az emberi értelem nehezen (teljes mértékben valójában egyáltalán nem) tudja felfogni, hogy Isten EGY, de három személy. Ezért aztán az ariánusok (A Fiú az Atya teremtménye, a Szent Lélek csak erő) és a modalisták (az Atya, a Fiú, a Szent Lélek Isten három egymást követő megjelenési formái, nem külön személyek) triteizmussal (háromistenhit) vádolták a Szentháromság-tan képviselőit, azt állítva, hogy három Istenben hisznek. Ezek a viták már lezárultak, a keresztyénség többsége érti és elfogadja a három személyben létező, mégis EGY Isten létét. (Vannak kivételek: pl. a Jehova Tanúi ariánusok, és az unitáriusok is tagadják a Szentháromságot).
 
Manapság azonban olyan korban élünk, ahol minden relatív, mindenki számára az az igaz, amit a maga számára igaznak gondol. Napjainkban nem okoz problémát, ha valaki azt mondja, hogy „lehet, hogy szerinted a gömbnek nincs sarka, szerintem meg van”. Az emberek sajnos nem gondolják át, hogy habár mindenkinek véleményszabadsága van, de attól még az igazság egy. Lehet, hogy a világban sok minden bizonytalan, de EGY dolog biztos: EGY konkrét dolog EGY konkrét jellemzőjéről csak EGYFÉLE igazság létezhet. Magyarul az igazság nem relatív.
 
Korunkban a Sátán azzal igyekszik Isten hitelét rontani, hogy azt a nézetet terjeszti, hogy mindenki azt gondolhat Istenről, amit akar, és ezek a nézetek külön-külön igazak. Amikor az emberek nyilvánvaló ellentmondásba ütköznek, például amikor a Biblia ellentmond az ö istenképüknek, akkor nem riadnak vissza attól sem, hogy a „gömb szögletesítésének”, vagyis a Biblia sokistenképének bizonyításába fogjanak. (Olvastak már ki a Bibliából reinkarnációt, és egyéb hajmeresztő dolgokat is. Egyesek mindenre képesek azért, hogy a saját vélekedésüket igazolják).
 
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a Biblia egy egységes egész. Nem lehet egy-egy részt, verset kiragadva, önmagában értelmezni. Ez nem csak a Bibliára igaz, hanem minden más írásra is.
Ha bizonyos részek önmagukban többféle értelmezésre is lehetőséget adnak, akkor mindig meg kell vizsgálni a szélesebb kontextust, ha kell, az egészet, és az alapján dönteni a szakasz mondanivalója felől. Ez az, amit az önkényes magyarázók nem tesznek meg.
Sarkítva olyan ez, mintha a „Ne ölj!” parancsból lehagynák a „Ne” szót, és azt akarnák bizonyítani, hogy a Biblia gyilkosságra buzdít. Létezik tehát nem csak közeli („Ne”), hanem tágabb szövegösszefüggés is, amit illik figyelembe venni.
 
Manapság a Sátánnak az az (egyik) módszere, hogy külön igyekszik választani az ószövetségi Istent (akit a gonosz Jahvénak nevez) a szerető újszövetségi Atyától. (Persze, tudom, ezt emberek mondják, de minden ilyen hazugság végső soron a Sátántól ered, amit emberek elhisznek, és mit sem sejtve, mint saját gondolataikat adják tovább).
Pedig „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre” (2 Timóteus 3:16).
A „teljes írás” azt jelenti, hogy a teljes Ószövetség (ahogy Jézus utalt rá: Mózes (a törvény), a próféták, és a Zsoltárok), és a teljes Újszövetség Istentől ered. Az Újszövetség iratainak egy része még nem készült el, amikor Pál ezeket a szavakat leírta, de ne felejtsük el, hogy ezek Isten emberének profetikus kijelentései, és mint ilyenek, a jövőre nézve is igazak. Mellesleg Pál már idézett leveleiben az evangéliumokból: 1Tim. 5:18-ban a Mt.10:10 és Lk. 10:7-ből, továbbá Péter úgy beszél Pál írásairól, mint ihletett írásokról (2Pét. 3:15).
Isten (Pálon keresztül) azt mondja az Írásokról, hogy azok hasznosak, mégpedig
  • a tanításra, elsősorban, hogy az embernek helyes ismerete lehessen az egyetlen igaz Istenről, és megértse saját legnagyobb problémáját, a bűnt;
  • a feddésre (e görög szó a jelentése lehet meggyőzés, bizonyítás, fegyelmezés is), hogy szembesítse és figyelmeztesse az embert bűnének következményével, az örök kárhozattal;
  • a megjobbításra, vagyis bemutatja a bűn következményeként várható jogos ítélettől való megmenekülés, az Isten szemében való megigazulás és megjobbulás egyetlen lehetséges útját: Jézus Krisztust;
  • az igazságban való nevelése, azaz az Istennek tetsző életvitel kialakításában.
A Bibliát valóban ismerők tudják, hogy nincs külön Ó- és Újszövetségi Isten, hanem csak egy Isten van, aki a különböző korokban különféleképpen szólt az emberekhez: „Minekutána az Isten sok rendben és sokféleképen szólott hajdan az atyáknak a próféták által, ez utolsó időkben szólott nékünk Fia által” (Zsidók 1:1)
Jézus azt mondta, hogy az Ószövetség próféciái Róla szóltak: „Tudakozzátok az írásokat, mert azt hiszitek, hogy azokban van a ti örök életetek; és ezek azok, a melyek bizonyságot tesznek rólam” (János 5:39). Feltámadása után, az Emmausba vivő úton a két tanítványnak így szólt: „És elkezdvén Mózestől és minden prófétáktól fogva, magyarázza vala nékik minden írásokban, a mik ő felőle megirattak.” (Lukács 24:27). Majd még aznap este Jeruzsálemben az összegyűlt tanítványokhoz így szólt: „... Ezek azok a beszédek, melyeket szóltam néktek, mikor még veletek valék, hogy szükség beteljesedni mindazoknak, a mik megirattak a Mózes törvényében, a prófétáknál és a zsoltárokban én felőlem.”(Lukács 24:44).
A Zsidók 1:2-3-ban így folytatódik a Jézusról szóló bizonyságtétel: „A kit tett mindennek örökösévé, a ki által a világot is teremtette, A ki az ő dicsőségének visszatükröződése, és az ő valóságának képmása, a ki hatalma szavával fentartja a mindenséget, a ki minket bűneinktől megtisztítván, üle a Felségnek jobbjára a magasságban”.
A Zsoltárok könyvében ez áll Istenről: „Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök. … Mert ő szólt és meglett, ő parancsolt és előállott.” (Zsoltárok 33:6,9)
 
Teljesen világos, hogy az Ószövetségi Úr Isten, és Jézus Krisztus ugyanaz az Isten.
Jézus Krisztus eljöveteléig nem volt lehetséges Istent Atyának szólítani. Ezt a fogalmat Jézus vezette be. Ésszerűtlen is volna aztképzelni, hogy az Atya Isten csak az újszövetségi időkben lépett be az emberiség életébe. Előtte vajon hol volt? Nem létezett vagy hallgatott?
Nem hallgatott, hanem Elohim, Jahve, Adonaj és más neveken szólt a próféták által.
Az Ószövetségben Isten Jézus Krisztus eljövetelét készítette elő. Aki más-más istenként tekint az Ószövetségben megszólaló Istenre és az Újszövetségi Atya - Fiú - Szent Lélekre, az téved. Súlyosan téved.
 
Vannak, akik azt állítják, hogy az Ószövetségben Jahve csak egy a sok egyéb isten között. Lehetetlen azt a rengeteg igehelyet felsorolni, ahol Isten mint EGYETLEN valóban létező Istenre utal önmagára. Amikor Isten tesz valamit, vagy beszél valakihez, mindig egyes szám első személyben teszi ezt. Lásd például a teremtési beszámolót 1 Mózes 1-ben: „Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”, „És monda Isten...”, „És látá Isten...”, „És nevezé Isten...”, stb. Még ha figyelembe vesszük, hogy az Elóhim (Isten) szó többes számú alakban áll (a héberben), a szöveg többi része nincs többes számban (a héberben sem). Tehát nem „mondának Istenek, látának Istenek, stb.! Az Elóhim többes számú alakja az Ószövetségen kívül nem fordul elő a kortárs sémi nyelvekben máshol. A többes szám használatára többféle magyarázat létezik.
  • A politeista nézet szerint a judaizmus monoteizmusa (egyistenhite) a politeizmusból (többistenhit) alakult ki. Erre azonban sem belső (bibliai) sem külső bizonyíték nincs semmi. Feltételezni lehet, de a bizonyítékok ellene szólnak.
    Mivel a szöveg többi részei nincsenek többes számban (néhány kivételtől eltekintve, melyekre mindjárt rátérek), ezért nem lehetséges ez alapján az Ószövetség teremtő Istenében több istent látni.
  • A Szentháromságra utaló nézet szerint a többes szám Isten három személyére utal. Valószínűleg ez a megállapítás sem helyes. Az újszövetségi kinyilatkoztatás megerősítésére esetleg felhasználhatjuk a többes számú Elohim alakot (de nem ez a legerősebb érv), azonban visszafelé ez a bizonyítás nem működik. Nem használhatunk egy későbbi kinyilatkoztatást egy korábbi bizonyítására. Mózes idejében Isten még nem jelentette ki egyértelműen mindhárom személyét. Így nem feltételezhetjük, hogy Mózes ennek ismeretében használta a többes számú alakot.
  • Fejedelmi többes szám. Ez tűnik a legvalószínűbbnek. Mivel a kapcsolódó állítmányi igealakok, jelzők, névmások minden esetben egyes számban vannak, így világos minden olvasónak, hogy itt egyetlen Isten beszél, cselekszik. A többes szám tehát inkább Isten határtalan fenségére és méltóságára utal.
További igehelyek, ahol Isten határozottan szól arról, hogy csak Ő egyedül az örökkévaló, Mindenható, Teremtő stb. Isten:
2 Mózes 3:14: „És monda Isten Mózesnek: VAGYOK A KI VAGYOK. És monda: Így szólj az Izráel fiaihoz: A VAGYOK küldött engem ti hozzátok.”
Véletlenül sem: „vagyunk”!
„Most lássátok meg, hogy én vagyok, és nincs Isten kivülem! Én ölök és elevenítek, én sebesítek és én gyógyítok, és nincs, a ki kezemből megszabadítson.” (5 Mózes 32:39)
A Jahve név a „vagyok” (hava) héber szótőből ered. Isten a „vagyok”-kal azt jelenti ki magáról, hogy csak Ő létezik önmagától fogva, kezdet nélkül, örökké, rajta kívül nincs más ilyen lény, csak Ő Isten egyedül!
A próféták ugyanígy jártak el, amikor Istenről beszéltek.
„Ti vagytok az én tanuim, így szól az Úr; és szolgám a kit elválasztottam, hogy megtudjátok és higyjetek nékem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam nem lesz!” (Ézsaiás 43:10)
„Így szól az Úr, Izráelnek királya és megváltója, a seregeknek Ura: Én vagyok az első, én az utolsó, és rajtam kivül nincsen Isten” (Ézsaiás 44:6)
„Én vagyok az Úr és több nincs, rajtam kivül nincs Isten!” (Ézsaiás 45:5)
„Mert így szól az Úr, a ki az egeket teremté; Ő az Isten, a ki alkotá a földet és teremté azt és megerősíté; nem hiába teremté azt, hanem lakásul alkotá: Én vagyok az Úr és több nincsen!” (Ézsaiás 45:18)
 
Hogyan lehet az, hogy vannak, akik mindezek ellenére a saját sokistenhitükre a Bibliából akarnak bizonyítékot szerezni? Lássunk néhány igeverset, amit idézni szoktak, és azok magyarázatát.
 
„És monda Isten: Teremtsünk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra;...”(1 Mózes 1:26)
Ez az egyik kivétel, amikor egy igealak is többes számban áll. Miért nem azt mondta Isten, hogy „Teremtek embert az én képemre és hasonlatosságomra”, vagy „teremjen a föld embert...”, ahogy korábban tette?
Isten az ember esetében más szavakat használt, személyes módra váltott beszédében.
Ki (vagy kik) lehet(nek) az(ok) a”mi”, aki(k)nek a nevében Isten beszélt?
Az előzmény (monda: egyes számban!), és a folytatásában a résznek: „Teremté tehát az Isten az embert az ő képére, Isten képére teremté őt: férfiúvá és asszonynyá teremté őket. És megáldá Isten őket, és monda nékik Isten: Szaporodjatok és sokasodjatok, ...”(1 Mózes 1:27-28) Isten mind egyes szám első személyben beszél, nem mint több isten.
A „mi teremtsünk” tehát egyszerűen azt jelentheti, hogy Isten mindhárom személye részt vett az ember (és az egész világ) teremtésében. Isten Lelkét már láthattuk a 2. versben, az Újszövetségben pedig kijelentést kapunk arról is, hogy Isten mindent Jézus Krisztus által teremtett (Zsidók 1:2).
Mivel Isten mindhárom személye valóban személy, tehát önálló akarattal, értelemmel rendelkezik (melyek teljes összhangban állnak egymással), ezért ez a személyesség az, melynek „képére és hasonlatosságára” alkotta Isten az embert. A hasonlóság tehát szellemi, és nem fizikai.
Istennek tehát szükséges volt így fogalmaznia. Ha a „mi” helyett itt „én”-t használ („teremtek embert az én képemre...”), akkor azzal eltorzította volna a valóságot. Isten természetesen már a teremtéskor is három személy volt, noha nyíltan még nem szólt erről. A kinyilatkoztatása azonban már ekkor is összhangban állt ezzel a valósággal.
Így aztán teljesen világos, hogy nem több istenek teremtették az embert, hanem az EGYETLEN, de három személyben létező ISTEN.
 
Egy másik példa:
„És monda az Úr Isten: Ímé az ember olyanná lett, mint mi közülünk egy, jót és gonoszt tudván...” (1 Mózes 3:22)
„Mi közülünk”? Tehát mégis több isten van?
Kik lehetnek azok a „mi”, akikhez hasonlóvá lett az ember, jót és gonoszt tudván? Biztos, hogy más istenek?
Ha a szövegkörnyezetet, és a Biblia egészét figyelmen kívül hagyjuk, és csak ezt a verset tekintjük önmagában, akkor juthatunk ilyen következtetésre is. De ki követne el ilyen blődséget? (Én ismerek ilyeneket). Ha azonban elvesszük a csövet a szemünk elől, és a teljes horizontot tekintjük át, akkor hamar el kell vetnünk ezt a lehetőséget. A fentiek fényében, és a Biblia egészének kijelentése alapján itt biztosan nem több istenekről van szó.
Lehet tehát esetleg más értelmezés? Kik lehetnek akkor azok a titokzatos „mi közülünk” tagjai?
A Biblia más részeit olvasva tehetünk olyan feltételezést, hogy Isten nem egyedül van a Mennyben, hanem vannak vele mások is, akik nem istenek, de szellemi lények, akiket szintén Ő teremtett? Bizony, ilyen kijelentést alapos okkal tehetünk, hiszen számos helyen olvasunk a Bibliában angyalokról, akik Isten szolgálói, üzenethordozói. Nagy tudású, nagy hatalmú lények, de nem istenek! Lehetnek ők a „mi közülünk”?
Két lehetőség közül választhatunk:
  • a „mi közülünk” több isten létét feltételezi, melyet azonban a Biblia többi része kategorikusan cáfol
  • angyalokról van szó, akiknek a létezését a Bibliából kétséget kizáróan igazolhatjuk. Három angyal nevét is tudjuk: Mihály, Gábriel, Lucifer, (utóbbi fellázadva „ellenség”, a Sátán lett), akik (Sátánt és bukott angyalait kivéve) Istennel vannak. Így a „mi közülünk” ellentmondás nélkül vonatkozhat rájuk.
Ki-ki döntse el tehát józan ítélőképessége alapján, hogy melyik következtetés lehet az igaz. Ha valakinek prekoncepciói vannak a sok istenek létezéséről, az persze dönthet az első válasz mellett, de igen kevés megalapozottsága van egy ilyen magyarázatnak. Sőt, ha valaki egy ilyen egyértelmű szöveget szándékosan félreért, akkor hogyan higgyünk neki, amikor más régi szövegeket akar magyarázni? Jó okunk van azt hinni, hogy azokat is a saját szája íze szerint ferdítgeti el!
 
Idegen „istenek”
Az elóhim (isten) szó a Bibliában 260 esetben nem az igaz Istenre, hanem hamis, vagy „idegen” istenekre utal. Léteznek tehát más istenek is az Úr Istenen (Jahve Elóhim) kívül?
Két eset lehetséges:
  1. sok isten létezik, akik közül a Bibliában megjelenő Isten csak egy.
  2. a népek, népcsoportok kreálnak (kitalálnak) maguknak isteneket, melyek valójában nem istenek, csak az emberek nevezik őket annak. Amikor tehát egy nép például a Marduk nevű istent tiszteli, akkor az nem azt jelenti, hogy ilyen nevű isten a valóságban is létezik, és vetekedik a Jahve nevű Istennel, hanem arról van szó, hogy az egyedüli valóságos Isten figyelmeztet rá, hogy bálvány az amit imádnak.
 
Melyik válasz a helyes? Csak az egyik lehet az!
Az biztos, hogy attól, mert egy nép egy valamilyen nevű istenben hisz, és istennek nevezi azt, attól az az „isten” még nem lesz valóságos! Istent nem az emberek hite hozza létre. Az emberiség tudja, hogy Isten létezik, de nem akar neki engedelmeskedni. Ezért azt találta ki, hogy maga kreál magának olyan istent, ami tetszik neki, és amely csak azt mondja, amit hallani akar tőle.
Isten az embert az istenimádat tulajdonságával alkotta meg. Az embernek tehát belső kényszere az imádat. Azonban az ember meg tudja választani az imádata tárgyát is, így el tud fordulni az igaz Istentől, és maga alkotta bálványt is tud imádni. Ez lehet egy valamilyen nevű isten, lehet a Természet, lehet az Univerzális Elme, lehet saját maga („istenné válhatsz”), lehet napjainkban a pénz, az élvezetek, a szórakozás, stb.
 
Amikor tehát a Biblia idegen istenekről beszél, akkor nem ismeri el, hogy azok valóságos istenek lennének, hanem csak azt, hogy a népek, emberek szerint azok. Úgy is mondhatnánk, hogy a Biblia ilyen esetben „úgynevezett”, tehát nem valódi istenekről beszél.
Néhány ilyen példa:
[a szögletes zárójeles betoldást tőlem származik]
„Akkor monda Jákób az ő házanépének, és mind azoknak, kik vele valának: Hányjátok el az idegen [úgynevezett] isteneket, kik köztetek vannak, és tisztítsátok meg magatokat, és változtassátok el öltözeteiteket.„ (1 Mózes 35:2)
„Kicsoda az [úgynevezett] istenek közt olyan, mint te Uram? Kicsoda olyan, mint te, szentséggel dicső, félelemmel dícsérendő és csudatévő?” (2 Mózes 15:11)
„Ne legyenek néked idegen [úgynevezett] isteneid én előttem.” (2 Mózes 20:3)
„Mindazt, a mit néktek mondtam, megtartsátok, és idegen [úgynevezett] istenek nevét ne emlegessétek; ne hallassék az a te szádból.” (2 Mózes 23:13)
„Ne járjatok idegen [úgynevezett] istenek után, azoknak a népeknek [úgynevezett] istenei közül, a kik körültetek vannak;” (5 Mózes 6:14)
„Nincsen Uram hozzád hasonló az [úgynevezett] istenek között, és nincsenek hasonlók a te munkáidhoz!” (Zsoltárok 86:8) stb... stb...
Az Újszövetségben ez így szerepel:
„Mert ha vannak is úgynevezett istenek akár az égben, akár a földön, a minthogy van sok isten és sok úr; Mindazáltal nekünk egy Istenünk van, az Atya, a kitől van a mindenség, mi is ő benne; és egy Urunk, a Jézus Krisztus, a ki által van a mindenség, mi is ő általa. „ (1 Korinthus 8:5-6) Az „úgynevezett” szó itt nem betoldás, hanem így van az eredetiben!
 
Istenek Istene.
Ilyen is előfordul, hogy Istenek Istenének nevezik az Urat.
„Az Istenek Istene az Úr, az Istenek Istene az Úr” (Józsué 22:22a)
„Asáf zsoltára. Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétől lenyugtáig.” (Zsoltárok 50:1)
Hogyan lehet más istenek Istene az Úr, ha más istenek - eddig azt láttuk – nem léteznek?
Ugyanúgy két lehetőségünk van ezen versek értelmezésére:
  • A Biblia sok isten létezéséről beszél, melyek között a Jehova nevű elsőbbséget követel magának.
  • Ezek az „istenek” nem istenek, valójában nem is léteznek, csak a népek találták ki őket. Ezért csak „úgynevezett”, elképzelt, nem valóságos istenek, melyek csak az emberek képzeletében léteznek. Nincs fülük, hogy haljanak, szemük, hogy lássanak, szájuk, hogy szóljanak, és legfőképp nincs hatalmuk, hogy bármit megtegyenek. „Isten”-nek hívják őket a népek, de nem mások, mint a képzelet szülöttei. Egyedül az ÚR ISTEN-nek van hatalma minden és mindenki felett, ezért Őt kell tisztelni. Az „istenek Istene” azt jelenti, hogy Isten felette áll minden más nép elképzelt istenének. Az egyiptomi tíz csapás jól szemléltei, hogyan bizonyítja Isten hatalmát az egyiptomiak elképzelt istenei felett. (Majd mindegyik csapás egy-egy egyiptomi képzeletbeli „isten” ellen irányult). „Aszáf zsoltára. Isten áll az Istennek gyülekezetében, ítél az [úgynevezett] istenek között.„ (Zsoltárok 82:1)
 
Én - nyilván kitűnik – a második válasz mellett érvelek, de mindenkinek magának kell meghoznia a döntését. Csak az egyik válasz igaz (áll a valósággal összhangban), ezért javasolt alaposan megfontolva, nem csak az érzelmekre hallgatva választani! A döntésednek ugyanis messzemenő (az örökkévaló sorsodra kiható) következménye van!
 
Csak még néhány példa, nyilván az összeset nem fogom idézni:
„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkkal dicsekednek; meghajolnak előtte mind az istenek.” (Zsoltárok 97:7)
Ézsaiás így ír arról, hogy az asszírok elpusztítottak sok népet, és azok hiába kértek segítséget „isteneik”-től, mert azok csak bálványok voltak: „És isteneiket tűzbe veték, mert nem istenek voltak, hanem emberi kéznek csinálmánya, fa és kő; így veszthették el azokat.” (Ézsaiás 37:19)
 
Isten így szól a hamis istenekhez (pontosabban azok kitalálóihoz):
„Adják elő és jelentsék meg nékünk, a mik történni fognak; a mik először lesznek, jelentsétek meg, hogy eszünkbe vegyük és megtudjuk végöket, vagy a jövendőket tudassátok velünk! Jelentsétek meg, mik lesznek ezután, hogy megtudjuk, hogy ti Istenek vagytok; vagy hát míveljetek jót vagy gonoszt, hogy mérkőzzünk és majd lássuk együtt! Ímé, ti semmiből valók vagytok, és dolgotok is semmiből való; útálat az, a ki titeket szeret.” (Ézsaiás 41:22-24)
 
A próféciák
Itt van hát a vízválasztó! Van más isten az Úron kívül? Álljon hát elő, és mutassa meg, mit tud! Mondott olyat a múltban, ami később beteljesedett, hogy elhihessük, hogy az idő felett áll, és véghezviszi akaratát?
 
A Sátán kezdeményezte az első bálványimádást, amikor azt mondta Évának, hogy „olyanok lésztek mint az Isten”. Azóta is kezdeményez vagy támogat minden arra irányuló emberi törekvést, hogy az igaz Isten tiszteletét lecseréljük valami másra. Egy dolog azonban nem megy az ördögnek: nem tudja bizonyítani, hogy a „népek, emberek istenei” valósak.
A Sátán a beteljesedett bibliai próféciákkal nem tud mit kezdeni, ezért a fegyvere az, hogy agyonhallgatja azokat. Van néhány olyan liberális tudós, aki igyekszik megcáfolni a próféciákat (többnyire oly módon, hogy a szövegek keletkezését a beteljesedés utánra igyekszik datálni), de ezeket a kísérleteket rendre megcáfolják, úgyhogy nem túl sikeresek. Ezért a Bibliát kritizálók inkább nem is szállnak vitába ezekkel, hanem „elegánsan” átlépnek azokon. (Itt a blogteren sem reagált még a próféciákkal kapcsolatos felvetéseimre senki).
Isten saját maga gondoskodik a létezése bizonyításáról, amikor előre bejelenti, hogy mit fog tenni, és aztán be is teljesíti. Ez a legfontosabb istenbizonyíték. Az összes többi csak ez után jön, és közel sem ennyire perdöntő.
 
Tehát: melyik másik úgynevezett „isten”-nek, amelyben (vagy amelyekben) az emberek hisznek vannak beteljesedett próféciái, melyekkel önnön létét bizonyítja? Allahnak vannak? Buddhának vannak? A manapság oly népszerű „Őszentsége” a dalai lámának vannak? Az „Univerzális Elmének” vannak? A „te néped istenének” vannak?
Mivel bizonyítják ezek az állítólagos istenek, hogy léteznek? Mindössze azzal, hogy „teremtményeik” a népek, mit gondolnak róluk?
 
Nem igaz, téves tehát az a próbálkozás, hogy a Bibliából próbálnak igazolást találni a sok isten létezésére. A Biblia következesen, az első szótól az utolsóig, minden esetben arról beszél, hogy EGYETLEN ISTEN létezik, aki a világot alkotta, és csak neki van hatalma az egész világ felett, hogy véghezvigye akaratát. Aki a Bibliából akar politeizmust kimutatni, csak magát teszi nevetségessé.
 
Mindazonáltal, lehetősége van bárkinek azt gondolni, mondani, és abban hinni, amiben akar. De
„Az Úr tudja az embernek gondolatjait, hogy azok hiábavalók.” (Zsoltárok 94:11).
Végül majd „... minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.” (Prédikátor 12:14)
 
Isten már sok alkalommal vitt végbe ítéletet az emberiség, népek, vagy egyes emberek fölött. Isten azonban nem hirtelen haragú, mindig jóval előre bejelenti, ha ítéletet akar hozni a bűnösök felett. Mindig hagy elegendő időt a bűnökből való megtérésre.
Noé sok éven át építette a bárkát, és közben hirdette Isten elrendelt ítéletét a világ felett. Az emberek csak nevettek, és nem tértek meg. Miután Noé bement a bárkába „az Úr bezárta utána az ajtót”(1Mózes 7:16) . Isten maga zárta be az ajtót, és többé már senki nem mehetett be. Elképzelhetjük, ahogy emelkedett az ár, Noé szomszédjai, rokonai ott dörömböltek a bárka oldalánál, hogy engedjék be őket. De TÚL KÉSŐ volt már.
 
Mi keresztyének azt hirdetjük újkori Noéként, hogy Jézus Krisztus vissza fog térni másodszor is a földre, és ítéletet fog hirdetni mindenki felett, aki „nem hitt az Isten egyszülött Fiának nevében” (János 3:17). Most még nyitva az ajtó, bárki beléphet a „bárkába”, a Mennybe, aki akar. De csak egy ajtó van nyitva: Jézus Krisztus „Én vagyok az ajtó: ha valaki én rajtam megy be, megtartatik...”
(János 10:9a)
Ha Jézus visszajön másodszor is, akkor bezárul ez az ajtó, többé nem lehet a Mennybe belépni. „kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.” (Jelenések 22:15)
 
Nagyon fontos a Bibliát ismerni, és helyesen értelmezni, ez nem pusztán egy intellektuális játék.
Isten szavával alkotta a Mindenséget, melyben nincsen semmi hiba. Tud valaki hibás tervezésű élőlényről, mely nem működik megfelelően? A fosszíliákban fellelhető akár egyetlen tökéletlen „átmeneti alak” is? Isten minden teremtménye tökéletes. Tökéletlen egyedek csak a tökéletességet megrontó bűn miatt jöhettek létre.
A Biblia is Isten Szava. Ha a világ, mely szintén Isten szavának eredménye teljesen tökéletesre készült, akkor lehetséges volna, hogy az írásbeli üzenetébe Istennek hiba csússzon?
Ha valamit nem értünk, nem kellene inkább azt feltételeznünk, hogy a mi „készülékünkben” van a hiba?
Az előző cikkben a világ értelmes vizsgálata útján arra jutottunk, hogy a teremtett világ csak EGYETLEN Teremtő Isten alkotásaként jöhetett létre. Sok, egymástól független isten nem lehet oka a világnak. Ebben az írásban pedig arról volt szó, hogy a Biblia is EGYETLEN Istenről beszél.
 
Mi hát a válasz: sok isten van, vagy csak EGY?
Alkotott bármely más „isten” akár tettben, akár kijelentésben olyat, mint a Biblia által megismert Isten? Döntsd el te magad! Vigyázz, lehet, hogy holnap már TÚL KÉSŐ lesz dönteni.
„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.” (Zsoltárok 96:5)
 
 
Egy Isten van, vagy több? Mit mond a Biblia? bejegyzés elolvasása

Egy Isten van, vagy több?

37 hozzászólás Írta vanmaselet 2 hónapja

 

Minden népnek saját istene van, ahogyan azt többen elképzelik, vagy csak egy Teremtő Isten létezik, aki mindent és mindenkit maga alkotott?

Ez a kérdés, melyet itt a blogban már jó ideje boncolgatunk, és egymásnak feszülnek az érvek és ellenérvek.

Akik a több isten léte mellett kardoskodnak, azok ott veszik fel a fonalat, amit az egyes népek a saját istenükről gondoltak vagy gondolnak.

Ez azonban békaperspektíva. Véges emberi lények véleménye a náluk sokkal hatalmasabb Istenről.

Ha Isten valóban létezik, akkor Őt nem azon a módon ismerhetjük meg, hogy bizonyos népcsoportok mit gondolnak Róla, hanem abból, hogy mit mond Ő önmagáról. Ha olyan tréfás kedvű istennel volna dolgunk, aki megalkotott minket (esetleg csak egy népet), ráadásul a kommunikáció képességével, hogy azután semmit ne mondjon nekünk, akkor igazából mi a magunk erejéből nem is tudhatnánk meg róla semmi bizonyosat.

 

Tehát: a kérdés eldöntésénél nyugodtan félretehetjük, hogy a különféle népeknek szerte a világban milyen istenfogalmaik voltak. Ebből az adott népek kultúrájáról jelentős információkat nyerhetünk, de semmi perdöntőt Isten valóságos lényével kapcsolatban.

Ha minden népnek saját istene van, mely isten nemcsak fogalmilag, hanem valóságosan is létezik, akkor mindjárt több problémával is szembenézünk.

Kezdjük mindjárt ott, hogy hány ilyen isten van? Minden népnek egy (vagy több) külön? Valamelyik népnek csak egy, egy másiknak több? Az egyik népnek egy egész panteonja van, a másiknak meg csak egy istene? Hogyan viszonyulnak ezek az istenek egymáshoz? A népek szerint küzdenek egymással. Ez azonban további problémákat vet fel, melyekre mindjárt rátérek.

Hány nép van tulajdonképpen, amelyekhez külön isten(ek) köthető(k)?

Mivel a népek száma nem statikus, ez elég kényes kérdés. Mi történt azoknak a népeknek az isten(ei)vel, melyek kihaltak, vagy beleolvadtak más népekbe? Az ő isteneik is feloldódtak egy másik istenben? Egyáltalán, a népek változása kihatással van az istenekre? A farok csóválja a kutyát?

Önmagában tehát nagyon szép elképzelés azt mondani, hogy „az én népem istene”, az összkép azonban elég zavaros lesz ettől.

Lépjünk azonban egy kissé hátrébb. Hogyan magyarázható meg a világ létezése a sokistenes világkép alapján?

A sok isten netán Gmk-ban dolgozott? „Az Androméda-ködtől balra a te feladatod, jobbra az enyém, és így tovább”? Egyáltalán, ki osztotta el a feladatott, ki „elnökölt” ezen a „bizottsági ülésen”, ahol a feladatokat elosztották?

Esetleg egy főisten alkotta meg az anyagi világot, az Univerzumot, az emberek teremtését a Föld nevű szegletében a világnak pedig kiadta „alvállalkozóknak”, kisebb isteneknek?

Esetleg minden „isten” egyenlő, de van, aki primus inter pares, első az egyelők között?

Ha van ilyen főisten, akkor nyilván az a leghatalmasabb, és minden nép őt akarja magának.

Esetleg ez a főisten nem alkotott népeket, csak a világot?

Vagy az az elképzelés a helyes, melyet az egyik görög filozófiai irányzat hirdetett, hogy mivel az anyag rossz, isten nem is alkotott anyagot, hanem kisebb isteneket, azok további isteneket, míg végül a sokadik al-isten már elég messze került a tökéletes főistentől, hogy megalkothassa az anyagi világot?

Csupa hipotézis, melyekre semmi bizonyíték nincs.

A népek hagyománya szerint az istenek harcban állnak egymással. Ha ez így van, akkor hogyan voltak képesek együtt megalkotni a tökéletes rend alapján működő univerzumot? Ez egy nagyon lényeges kérdés, mert minden filozofálgatás közben ne felejtsük el, hogy a világ itt van, tehát valahogyan létre kellett annak jönnie. (Most nem térek ki rá, de a világ nem áll fenn örök idők óta, hanem kezdete volt).

 

Figyelem! Most egy első olvasatra talán bonyolult, deduktív levezetés következik Isten megismerhetőségéről, melyen az átlagosnál alaposabban javasolt elgondolkodni!

Amikor a világ végső okát keressük, aki képes volt azt létrehozni, fel kell ismernünk több olyan tulajdonságot, melyek nélkül nem lehetne erre képes.

Ilyenek a Mindenhatóság (mindent megtehet, amit csak akar, hatalmát semmi nem korlátozhatja), és az, hogy nagyobbnak kell lennie minden másnál. Semmi nem lehet kisebb, mint az alkotása. (Itt nem elsősorban fizikai méretre kell gondolni, hanem minőségi nagyságra. Egy épület lehet nagyobb, mint alkotója, az ember. Az ember azonban ki tudja gondolni, hogyan kell felépíteni egy épületet, és meg is tudja azt valósítani, de egy épület nem tud embert alkotni. Az ember tehát minőségileg nagyobb, mint bármely felhőkarcoló).

 

Mindez azt jelenti, hogy Isten csak EGY lehet. Ha több lenne belőle, akkor nem lenne Mindenható (ugyanis a többi isten hatalma korlátozhatná az övét), és nem lenne nagyobb minden másnál, hiszen lenne több hozzá hasonló létező is. (Ha van két vagy több egyforma golyónk, akkor nem mondhatjuk egyikre sem, hogy az a legnagyobb).

Ugyanígy, ha azt mondjuk, hogy több isten van, és mindegyik végtelenül tökéletes, ez ellentmondás. Ahogy két ember sem tartózkodhat egyszerre fizikailag ugyanazon a helyen (a térnek ugyanazon részében), így a tökéletességet sem birtokolhatja több lény is egyszerre. Ebben az esetben a teljes tökéletességet (mely tovább már nem tökéletesíthető), meg kellene osszák egymás között. Ha így lenne, nem lenne egyik isten sem tökéletes, mert az a tökéletesség, ami az egyikben megvan, hiányozna a másikból: mivel annál van és nem ennél. Így aztán egyikük sem lenne tökéletes.

Ha azt mondjuk, hogy külön-külön nem tökéletesek ugyan, de együtt azok, akkor az azt a problémát veti fel, hogy mivel egyikük sem tökéletes, nem létezhet egyikük sem önmagától. Egy önmagától létező lénynek a létet, mint tőle elidegeníthetetlen jellemzőt önmagában kell birtokolnia, különben nem létezhetne létrehozó ok nélkül, önmagától. Neki a létező tökéletességek összességét birtokolnia kell. Az egyik ilyen tökéletesség a létezés maga, melyet vagy birtokol egy egyed, vagy nem. Ha nem birtokolja teljesen, hanem mással is meg kell azt osztania, akkor az nem az övé egyáltalán. Mindebből a valóban nem egyszerű okfejtésből azt következik, hogy egy önmagában, kezdő ok nélkül létező lény szükségszerűen csak egy lehet. Több isten nem létezhet egyszerre önmagában.

(E következtetést nem csorbítja a bibliai Szentháromság tana, mert itt nem három külön Istenről van szó, hanem csak egyről, akinek három személye van.)

Még egyszer tehát:

Egy önmagában létező lénynek (isten azért isten, mert önmagától létezik, őt nem hozta létre semmi) az alábbi három ismérvvel rendelkeznie kell:

  1. Végtelenül tökéletesnek kell lennie (ha nem végtelenül tökéletes létezők (egyszerűbben: tökéletlenségek) is létezhetnének önmaguktól fogva, akkor végtelen számú ilyen létezőnek kellene lennie, mert semmi nem indokolja, hogy ne létezzenek. Ha 1 db hidrogén atom létezik önmagától, akkor 2, 3…n db-nak is léteznie kellene (tehát végtelen számúnak). Mivel tudjuk, hogy az anyag mennyisége nem végtelen, hanem véges, ezért ebből az is következik, hogy az anyag nem létezik önmagától, nem végtelenül tökéletes, következésképpen egy másik, végtelen tökéletes létezőtől kellett kapnia a létét, aki pont annyit hozott létre belőle, amennyi van. Az anyag- és energia-megmaradás törvénye szerint pedig az anyag mennyisége annyi, amennyi. Sohasem változik.)

  2. Léteznie kell (végtelenül tökéletes lény nem létezhet ’nemlétező’ állapotban, mert a létezés tökéletesebb, mint a nemlétezés)

  3. Egyedinek kell lennie (ő legyen, és senki más)

Csak olyan lényből létezhet több egyed, amely nem végtelenül tökéletes, nem létezik önmagától fogva, és így nem egyedi „példány’.

Ha több isten létezne, akkor azok nem lehetnek végtelenül tökéletesek. Nem létezhetnek öröktől fogva önmaguktól, hanem mástól kellett, hogy kapják a létüket. Mivel már ők is csak okozatok, nem lehetnek végső okai a világnak. Így tehát leszögezhetjük: a többistenhit téves.

 

 

Összegezve: Az Univerzum, amelyben élünk, létezik. Ha spontán alakult ki, akkor nincs szükség (és nem is magyarázható meg) sem egy Teremtő, sem sok isten létezése.

Ha viszont egy intelligencia hozta létre, akkor ennek az intelligenciánk végtelen hatalmú Teremtő erőnek kellett lennie, aki a személyes, egyetlen Isten.

A régészeti leletekre, nyelvészetre, népi hagyományokra, stb. alapozott többistenhit tehát semmiképpen sem tartható fenn. A hagyományokra épülő istenfogalmak alkotása zsákutca. Nem az alkotás teremti az alkotóját (hagyományaiban, mondáiban), hanem fordítva. Például abból, hogy a japánok szülőföldjüket „istenek földjének” hívják, azt tudjuk meg, hogy ott istenek laknak? Nem. Azt tudjuk meg belőle, hogy minek tartják a japánok a szülőföldjüket, de semmit Istenről, magáról.

 

Ebben a cikkben a Biblia kijelentéséről szándékosan nem is ejtettem szót. A gondolkodási törvények – a józan ész – használatával is belátható ugyanis, hogy csak egyetlen Isten létezhet. Ha elvetjük a gondolkodási törvények használhatóságát, akkor elvetjük azt, hogy gondolati következtetések alapján bármiről használható megállapításokat tehessünk. Egy ilyen filozófia gyakorlati alkalmazásával még az utcára sem léphetünk ki. Ha a gondolkodás az Istenről alkotott felismerésünkben nem alkalmazható, akkor másban sem alkalmazható. Mivel például a leletek korának a meghatározásához is a gondolkodásunkat használjuk, így aki elveti az Istenről alkotott gondolati következtetéseket, az akkor marad következetes, ha elvet minden más következtetést, például azt, hogy egy lelet hány éves.

Az én gondolati következtetésem tehát az, hogy amíg valaki nem áll elő elfogadható cáfolattal, addig az EGY Isten létét fogadom el valóságosnak, és elvetem, hogy mellette létezik, vagy létezhetne több másik.

E cikkben „csak” azt mutattuk ki, hogy EGY Isten létezik, de azt nem, hogy Ő a Biblia Istene. Ezért, továbbá azért, hogy az érvelés ne tűnjön skolasztikusnak, egy későbbi cikkben azt szeretném megmutatni, hogy minden kiforgatott értelmezés ellenére a Biblia is egy Istenről tesz bizonyságot, Aki az Ó- és Újszövetségben egy és ugyanazon Teremtő Isten.

A fenti érvelés emberi logikán alapul, és nem a Biblián. Éppen ezért akár téves is lehet. Istenről bizonyosat csak az Ő önmagáról adott kijelentése alapján tudhatunk meg. Azok számára azonban, akik egyelőre még kételkednek a Bibliában, úgy gondolom érdemes lehet elgondolkozni a fentieken.

Egy Isten van, vagy több? bejegyzés elolvasása

Szenzációs újszövetségi szövegemlék a láthatáron

3 hozzászólás Írta vanmaselet 2 hónapja

 

Nemrégiben szereztem tudomást róla, hogy a Daniel Wallace, az újszövetségi szövegek elismert szakértője szenzációs leletre bukkant. Felfedeztek egy töredéket Márk evangéliumából, mely az 1. századból származik!

Aki ismerős a témában, az tudja, hogy a legkorábbi ismert szövegemlék eddig az ún. John Rylands papirusz volt, mely János evangéliuma 18. fejezetéből tartalmaz egy kis részletet, melynek keletkezését 125-re teszik. Wallace felfedezése tehát még közelebb megy a keletkezéshez, az 1. századba. A pontos dátumról és a pontos szakaszról közelebbit nem tudok, mert a felfedezést hivatalosan még nem publikálták.

E lelettel együtt Wallace még további hat, 2. századi ÚSZ részlet publikálást tervezi, mely kb. 1 év múlva várható.

 

Isten bizonyára így akar válaszolni arra a sok szkeptikus vádra, mely az bibliai szövegek hitelességét támadja. E támadásoknak ma sincs több alapja, mint néhány évtizede, azonban az erősségük ennek ellenére egyre fokozódik. Egyre több könyv és ún. „dokumentumfilm” jelenik meg e témában. A támadások e lelettől bizonyára nem fognak megszűnni, de Isten azt üzeni: hátrébb az agarakkal!

 

Nem lehet eléggé hangsúlyozni e leletek jelentőségét. Az ÚSZ eddig is egyedülálló volt minden más ókori szöveg között azzal, hogy a legtöbb példány maradt fenn belőle, és ezek a legközelebb vannak időben az eredeti iratok keletkezéséhez.

Példának okáért Platón és Arisztotelész írásainak legkorábbi másolatai több mint ezer évvel az eredetiek után keletkeztek, és a másolatokból kevesebb mint 10 példány létezik. E néhány másolat alapján készültek azok a könyvek, amelyeket ma olvasunk. Mégsem támadják dühödt vehemenciával eme írások hitelességét. Hogy mi ennek az oka, azt hiszem nem szorul magyarázatra. Az Újszövetség szövege ezzel szemben nem néhány, hanem több ezer kéziraton nyugszik. Például Károli Gáspárnak még nem állt rendelkezésére annyi kézirat, mint napjainkban, mégis, az ő fordítása lényegében meggyezik az újabban megtalált és régebbi kéziratokon alapulókéval. (Eltekintve a magyar nyelv változása miatti eltérésektől).

 

Nem tudok róla, hogy amit találtak, az Márk eredeti írása lenne. Valószínűleg nem az. De még így is figyelemreméltó, hogy kezünkben lesz egy részlet az ÚSZ-ből, melyet az eredeti irat megírása után néhány évvel (nem több száz, és ezer) másoltak. Ebből tehát kiderülhet, változtattak-e a szövegen a későbbi korok folyamán.

 

Ha a megtalált részlet valóban az apostoli korból származik, és egyezik a későbbi szövegekkel, akkor nincs okunk azt feltételezni, hogy azok nem a valós eseményeket írták le. Ez a szöveg olyan emberektől származhat, akik szemtanúi voltak Jézus keresztre feszítésének, és találkoztak a feltámadott Úrral!

 

Ha az igazat tartalmazzák, akkor áll az, amit azokban olvasunk:

Jézus az ÓSZ-ben a próféták által megígért Messiás, aki azért jött, hogy megmentse az emberiséget a bűnök miatt rá váró ítélet alól. Feladatát elvégezte, ahogy azt pl. Márk is feljegyezi az evangéliumában. Aki tehát elfogadja Isten kegyelmi ajándékát, az örök üdvösséget oly módon, hogy személyesen, ő maga kéri Jézustól, hogy legyen a Megváltója, az átment a halálból az életre. Aki viszont visszautasítja, annak része az örök halál*, a kárhozat lesz.

 

*A halál a Bibliában nem megsemmisülést, hanem elválasztódást, elkülönült állapotot jelent.

A szellemi halál azt az állapotot jelenti, amiben az emberek a születésük után a megtérésükig vannak, Istentől elválasztott állapotban. (Amiből ha nem térnek meg, nem születnek újonnan, akkor ebben is maradnak, melynek következménye az örök halál lesz részükre).

A testi halál a testtől való elválasztást jelenti, amikor is a lélek elválik a testtől, de tovább él.

Az örök halál pedig szintén nem teljes megsemmisülést jelent, hanem Istentől való örök elválasztottságot, mellyel örök szenvedés jár együtt.

Werner Gitt találóan fogalmazta meg: a hívő ember kétszer születik (egyszer fizikailag, egy anyától, másodszor szellemileg, Istentől), de csak egyszer hal meg, amikor a teste visszatér a földbe.

A hitetlen ember (aki nem hisz Istennek és a Bibliának, hanem másban hisz) csak egyszer születik (amikor fizikailag világra jön), de kétszer hal meg: egyszer a teste (fizikai halál, elválasztódás a testtől), majd az örök halál (Istentől való örök elválasztódás).

 

A Jézus által hozott örömhír a lehető legegyszerűbb: van egy problémád (a bűn), melyet magad nem tudsz megoldani. Ezért Isten maga készített megoldást a számodra. Azért, hogy lásd, mennyire szeret téged, önmagát adta érted, hogy neked ne kelljen fizetned azért. Ez ingyen a tiéd lehet, csak hinned kell benne, és elfogadnod, mind ajándékot.

Nem erőszak azonban az elfogadása. Ha te tagadod, hogy bűnös lennél, vagy azt gondolod, hogy magad is meg tudod oldani ezt a problémát, esetleg más, számodra jobban tetsző megoldást keresel, akkor bűneidben maradsz, és végül neked kell számot adnod azokért. Isten nem akarja, hogy bárki is bűnhődjön. Mindenkit hív, mindenki szeret, de aki visszautasítja ezt, annak a következményeket viselnie kell. Isten felnőttként bánik velünk. Ha mi azt mondjuk: NEM, elfogadja ezt a választ. De ez egyben azt is jelenti, hogy a számonkérésnél majd ezt fogja mondani: ha nem kérted, hogy fizessek helyetted, akkor most fizess magad!

 

Jézus üzenete és megoldása a lehető legegyszerűbb. Bárki, bármikor, bárhol megértheti. Nem kell hozzá nagy tudás, sem különleges intelligencia. Csak alázat. Nem kell régi korok emlékei után kutakodnia. (Ha ezáltal lehetne üdvössége valakinek, csak kevesen lennének képesek a szükséges információkat összegyűjteni). Így azonban elég a Bibliát elolvasni. Sőt elég az ÚSZ-et elolvasni. Sőt elég mondjuk János evangéliumát elolvasni, hogy valaki megérthesse, hogyan lehet üdvössége. Sőt, tovább megyek, elég lehet az is, ha egy hívő ember a saját szavaival elmondja neki a kegyelem evangéliumát. Hiszen „meg van írva: Mely szépek a békesség hirdetőknek lábai, a kik jókat hirdetnek!” (Róma 10:15)

 

Ha Márk evangéliuma hiteles (a valós eseményeket tartalmazza), akkor valósak a vele párhuzamos feljegyzések is. (Különösen a z ún. „szinoptikus” evangéliumok: Márkkal együtt Máté és Lukács). Hiteles ÚSZ többi része, amely az evangéliumokra épül. Jézus hitelesíti az ÓSZ-et (pl. Mt. 5:18), gyakran idéz belőle. Az egész ÚSZ-ben többszáz pontos ÓSZ-i idézet található. Egy olyan sincs ellenben, melynek a mondanivalója ellenkezne az általunk ismert ÓSZ-i írásokkal. Az Ó- és Újszövetség egymásba kapaszkodik, egymástól elválaszthatatlan. Az egész Biblia hiteles és igaz.

Nemcsak igaz azonban, hanem üzenete „húsbavágó”: „Mert az Istennek beszéde élő és ható, és élesebb minden kétélű fegyvernél, és elhat a szívnek és léleknek, az ízeknek és a velőknek megoszlásáig, és megítéli a gondolatokat és a szívnek indulatait.” (Zsidók 4:12)

 

Isten beszéde élő, nem csak egy több ezer éves idejétmúlt szöveg. Ható is egyben, képes megváltoztatni emberek életét, pozitív módon. Képes megítélni az ember gondolatait és legbensőbb indulatait. Tükröt az ember elé. E miatt gyűlölik olyan sokan, mert meglátják benne saját valódi önmagukat, minden bűnükkel együtt. A megváltozás helyett azonban sokat a tükröt próbálják összetörni.

 

Isten üzenete aktuális, neked szól, most!

Mihez kezdesz vele?

Szenzációs újszövetségi szövegemlék a láthatáron bejegyzés elolvasása

Hagyjunk fel a bálványimádással

305 hozzászólás Írta vanmaselet 3 hónapja

Mostanában nagyon gyakran olvasok közös imára való felhívást a nemzetért az interneten és levelező listákon.
Ez nagyon örvendetes.
Azonban meg kellene vizsgálnunk mindenekelőtt azt, hogy akit megszólítunk az imánkkal, milyen vele a kapcsolatunk.

Nekem meggyőződésem, hogy a Magyarország mostani és múlbeli problémáninknak gyökere az, hogy a magyar nép többsége 1000 éve bálványimádásban él. István királyunk, akire sok tekintetben büszkék lehetünk, egy súlyos következményekkel járó hibát is elkövetett: ahelyett, hogy jogos tulajdonosának, Jézus Krisztusnak ajánlotta volna fel az országot, egy bálvány számára tette ezt.
Magyarországot azóta is „Mária országa” -ként emlegetik.

Mária egy nagyszerű asszony volt, Istenfélő, akit abban az áldásban részesített az Atya, hogy a testben megjelent Krisztust világra hozza.
Mária azonban nem Isten, így nem is tud közbenjárni se a mi, se más érdekében.
A Biblia teljesen világosan fogalmaz:  „Hiszen egy az Isten, egy a közvetítő is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus,”  (1 Timóteus 2:5)

Sok magyar „keresztény” életében Mária imádata megelőzi Jézusét. Így Mária bálvánnyá lett. Nem szívesen tettem a „keresztény” szót idézőjelbe, de sajnos az igazság kimondása megkívánja. Keresztyén (keresztény, nem a szóhasználat a lényeg) ugyanis az, aki krisztusi, tehát Jézus követője. Nem Máriáé! Talán azt mondják sokan, hogy ők nem Máriát követik, hanem Jézust, de ha Mária számukra a közbenjáró, akkor mégis megelőzi náluk Jézust.
"....Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.”   (Máté 22.37-39 )
Itt sincsen szó Máriáról.
 
István királyt nyilván taktikai megfontolások is vezethették erre a lépésre. A magyarok körében már bevett Boldogasszony Anyánk imádatát akarhatta Szűz Máriával helyettesíteni, hogy a keresztyénség jobban gyökeret verjen. De mint látjuk a cél itt sem szentesíti az eszközt.

István mindezek ellenére nagy király volt. Ez a lépése azonban súlyos hibának bizonyult. Láttunk már ilyenre példát a Bibliában is, alapjában istenfélő júdeai királyok esetében.

Jézus ott tud segíteni, ahová meghívják őt. Ahol mással helyettesítik, oda nem lép be.
„Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.” (Máté 7:8)
Sajnos mi nem jó ajtón zörgettünk. Így nem nem is kaptuk meg, amit pedig megkaphattunk volna.

Mi nem vagyunk választott nép olyan értelemben, mint a zsidók. De valami feladatra bizonnyal kirendelt minket is Isten. Úgy tűnik, mindeddig nem igazán tudtuk ezt a feladatot betölteni. Talán most van rajtunk a sor, hogy elvégezzük azt. De az első lépés ehhez biztosan az, hogy keresnünk kell Isten országát és az Ő igazságát, a bálványok helyett.

Aki tehát Istenhez fordul imában, vizsgálja meg először magát, hogy milyen a viszonya Jézus Krisztussal! Megvallotta már Neki (nem másnak) a bűneit, és kérte a segítségét? („Mindenki, aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” - Róma 10.13; „Ha megvalljuk bűneinket, akkor mivel jó és igazságos, megbocsátja bűneinket, és minden igazságtalanságtól megtisztít minket.”  1 János 1.9 ) Elfogadta már Őt Megváltójának valaha? Vallásosnak lenni nem elég! Maga Jézus is kora vallásos embereinek címezte a legtöbb feddését!

Én azt gondolom, ha lesz Magyarországon nem egymillió, de százezer igazi hívő, aki nem csak vallásos, hanem Krisztus valódi követője, aki az Atyához fordul imában a nemzetért, Jézus Krisztus nevében, a Szent Lélek ereje által, akkor várhatjuk, hogy Ő meg is hallgat minket.

Végül pedig ne felejtsük el, hogy akármilyen rossz irányba is mennek a dolgok, a hívőknek a reménysége nem ebben a korszakban van! Mi Jézus ezer éves országlására várunk. A történelem rohamosan száguld a végkifejlet felé, ezen mostani események is ebbe az irányba mutatnak. Imádkozzunk nemzetünkért és vezetőinkért, de még inkább azért, hogy minél többen legyenek azok, akik elfogaddva (nem csak névleg) Jézust Megváltójukként, együtt uralkodhassanak vele a Millenniumban, és utána az általa újjáteremetett új égen és földön!

Hagyjunk fel a bálványimádással bejegyzés elolvasása

A hazaszeretet és a Biblia III.

5 hozzászólás Írta vanmaselet 7 hónapja

Végül nézzük meg a harmadik összetevőjét a helyes hazaszeretetnek:

3. a megfelelő mód
A megfelelő mód alatt azt értem, hogy hogyan gyakorolhatjuk a hazaszeretetünket úgy, hogy az biblikus legyen.
 
Leggyakrabban azok között fordul elő, hogy nem keresztyéni módon gyakorolják a hazaszeretetet, akik csak szájjal mondják Uruknak Jézust, és csak szóban tesik Istent az első helyre. Sajnos azonban újonnan született keresztyénnel is előfordulhat, hogy a világ és önnön bűnös külső emberének hatására az élete nem tükrözi vissza Krisztust, és a hazaszeretete sem ennek megfelelő.
 
Néhány gyakorta előforduló problémát szeretnék leleplezni:
 
A) Elsősorban a megfelelő hazaszeretet nem nacionalizmus. Nem irányul más nemzetek ellen, nem tarja különbnek a saját népét másokénál! Pál apostol azt írja a Filippi levélben (2:3), hogy a másikat magunknál különbnek tartsuk. Ez igaz más népek esetében is.
Sajnos számos politikai és más szervezet van ma az országban, amely keresztyén szimbólumokat használ, de közben a legdurvábban megsérti a krisztusi alapelveket. Keresztyén nem vállalhat közösséget velük!
 
B) Következő kérdés, hogy megvédhetjük-e magunkat, ha megtámadnak minket, vagy megszállva tartanak. Különösen aktuális ez, amikor az 56-os eseményekre gondolunk, vagy például Zrínyire, Hunyadira és más hazafiakra, akik fegyverrel védték a hazát.
Had meséljek el egy történetet. Nem tudom, hogy valóban megtörtént-e, de mint példázat segíthet a megértésben.
Egy keresztény embernek a felesége egyedül volt otthon, és szóváltásba keveredett a szomszédjával, aki csúnyán megverte őt. Amikor a férje hazaért, és megtudta mi történt, fogta a Bibliáját, és átment a szomszédhoz. Elbeszélgetett vele, lecsillapodtak a kedélyállapotok, majd egy hónap múlva a szomszéd megtért.
 
Ez tehát azt példázná, hogy hagynunk kell, ha a feleségünket, vagy netán az országunkat támadás éri? Nem! A kulcs az időrendi sorrendben van. Ha a férj a verekedés közben ér haza, jogosan védte volna meg a feleségét. Utána azonban már csak bosszút állhatott volna, amiről ezt mondja Isten: „Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr„ (Rm. 12:19)
 
Az ÓSZ-ben több példát is láthatunk arra, hogy a zsidóknak fegyverrel kellett megvédeni az országukat, mert Isten kifejezetten erre utasította őket.
(Zsoltárok 44:5-8)
Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak! Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat. Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem; Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyűlölőinket te szégyeníted meg.
Itt egyrészt láthatjuk azt, hogy fegyvert használtak ahhoz, hogy leverjék támadóikat, ehhez az erőt azonban Isten adta a számukra. Ez megint visszautal a helyes prioritásra. Csak a magunk erejében bízunk, vagy Istenre támaszkodunk?
A honvédelem tehát biblikus dolog, amíg az valóban védelem, és nem bosszú.
 
C) A zsidókhoz való viszony
Még evangéliumi keresztyének körében is hallani sajnos olyan hangokat, melyek nem éppen hízelgőek a zsidókra nézve. Olvassa csak el az ilyen meggondolatlan ember az alábbiakat, és tegye gyoran a szájára a kezét!:
Isten így szól Ábrámhoz (Ábrahám): „Megáldom a téged áldókat, s megátkozom a téged gyalázókat.”
Isten sohasem bontja fel az általa kötött szövetségeket. A zsidók még most is választott nép. Aki nem megfelelően viszonyul hozzájuk, az Isten átkát vonja magára!
Ez nem jelenti azt, hogy egyet kell érteni a mai Izrael egyes politikai, katonai és egyéb lépéseivel, illetve azt sem jelenti, hogy minden zsidó ember tisztességes. De mint nép nem szabad szidalmazni őket. Más népet sem, de a zsidókat különösen nem! A legkönnyebb úgy felbosszantani az anyatigrist, ha babrálsz a kölykei (gyermekei)-vel.
 
D) A felsőbb hatalmasságokhoz való viszony
Hogyan viszonyuljunk a kormányhoz, és más felettünk álló tisztségviselőkhöz?
Mit gondoltok, keresztyén viselkedés szidalmazni a kormányt és annak intézkedéseit?
 
Róma 13:1-2  Minden lélek engedelmeskedjék a felső hatalmasságoknak; mert nincsen hatalmasság, hanem csak Istentől: és a mely hatalmasságok vannak, az Istentől rendeltettek. Azért, a ki ellene támad a hatalmasságnak, az Isten rendelésének támad ellene; a kik pedig ellene támadnak, önmagoknak ítéletet szereznek.
 
Titusz 3:1-2 Emlékeztessed őket, hogy a fejedelemségeknek és hatalmasságoknak engedelmeskedjenek, hódoljanak, minden jó cselekedetre készek legyenek, Senkit ne szidalmazzanak, ne veszekedjenek, gyöngédek legyenek, teljes szelídséget tanúsítván minden ember iránt.
 
1 Péter 2:13 Engedelmeskedjetek azért minden emberi rendelésnek az Úrért: akár királynak, mint felebbvalónak;
 
Én úgy vélem, hogy egy keresztyénnek még értékrendjében homlokegyenest különböző, liberális, szocialista kormány sem illene kritizálnia. Isten engedi meg azt is, hogy egy országnak istentelen kormánya legyen. Istennek meg van rá az oka, hogy ezt megengedje, ha mi nem is tudjuk, mi az. Lássuk be, hogy tökéletes uralkodónk majd csak Krisztus lesz, amikor eljön az Ő országában. A kérdés, hogy te ott leszel-e?
 
Lehet, hogy azért kritizálja sok keresztyén is a kormány intézkedéseit, mert nem bízik az Úrban eléggé?
Sok verset megnézhetnék ehhez, én most a 37. zsoltárt választottam.
Zsoltárok 37:3-5 „Bízzál az Úrban és jót cselekedjél; e földön lakozzál és hűséggel élj. Gyönyörködjél az Úrban, és megadja néked szíved kéréseit. Hagyjad az Úrra a te utadat, és bízzál benne, majd Ő teljesíti.”
39  „Az igazak segítséget kapnak az Úrtól, erőt a szükség idején.” (MBT ford.)
 
Ha nekünk az első számú prioritásunk Isten, az alap pedig, amelyre építünk, Jézus Krisztus, akkor az ő parancsolatait kell követnünk. Jézus azt mondta, (Jn. 14:15) „Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.”
 
Nem én mondom, hanem a Biblia, hogy a keresztyéneknek nem lenne szabad a kormány döntéseit, a törvényeket kritizálni, még akkor sem, ha nyilvánvalóan rossznak látszanak.
Ha minket is érint negatívan egy-egy határozat, nem lehet-e, hogy az Úr akar próbára tenni minket, hogy mennyire bízunk benne?
 
Az a fajta melldöngető magyarkodás, amely különféle szervezetektől és szélsőjobboldali hírportálokról megnyilvánul a mindenkori, de különösen a mostani konzervatív kormány ellen, ráadásul úgy, hogy keresztyén jelszavakat és jelképeket használnak közben, az biztosan ellentétes a Bibliával. „Gyümölcseikről ismeritek meg őket”, én nem hiszem, hogy ők valóban keresztyének volnának.
 
Nehéznek látjuk helyzetünket? Ne csüggedjünk:
„Mert minden ti érettetek van, hogy a kegyelem sokasodva sokak által a hálaadást bőségessé tegye az Isten dicsőségére.   Azért nem csüggedünk; sőt ha a mi külső emberünk megromol is, a belső mindazáltal napról-napra újul. Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk;   Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2 Kor. 4:15-18 )
Egy keresztyén sohasem látja a jövőt reménytelennek, mert a láthatatlanokra néz, nem a láthatókra „mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók”
 
Összefoglalva
„Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.”(Zsolt. 47:9)
 
Helyezzük tehát Istent az őt megillető, első helyre az életünkben, építsük az életünket Jézus Krisztusra, és ha tenni akarunk a hazánkért, akkor ezt Istennek tetsző módon vigyük végbe, és akkor számíthatunk az áldásaira.
 
Én hiszem azt, hogy a magyarságnak itt a Kárpát-medencében egy komoly szerepet szánt az Isten. Talán azt, hogy elhagyva a mindenféle bálványok imádást, forduljunk végre minél többen Jézushoz, hogy tőlünk kiindulva terjedjen el az Evangélium üzenete a környező népek közé!
 
A hazaszeretet és a Biblia III. bejegyzés elolvasása

A hazaszeretet és a Biblia II.

2 hozzászólás Írta vanmaselet 7 hónapja

2. A megfelelő alap.

Az előző részben a biblikus hazaszeretet megfelelő prioritásáról volt szó. Most megnézzük, minek kell lenni az alapnak, melyre a hazaszeretetüket (és minden más) építhetünk.
 
Az életünkben mindennek, így a hazaszeretetünknek is a megfelelő alapra kell épülnie.
Mi ez az alap?
„Mert más alapot senki sem vethet a meglevőn kívül, amely a Jézus Krisztus.
 (1 Korinthus 3:11 MBT)
Vajon a mi életünknek az alapja Jézus Krisztus?
 
Lehet, hogy a te a beszédedben első helyre teszed Istent, de vajon valóban átadtad már magad neki teljesen?
Úgy is kérdezhetném, hogy újonnan születtél már?
(Máté 7:21) „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem a ki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.”
Mi a mennyei Atya akarata?
(ApCsel 17:30) „E tudatlanságnak idejét azért elnézvén az Isten, mostan parancsolja az embereknek, mindenkinek mindenütt, hogy megtérjenek”
 
Te megtértél, vagyis újonnan születtél már? Ez a két fogalom ugyanazt az eseményt írja le. Az újjászületés Isten szemszögéből, a megtérés a miénkből.
Jézus egyértelműen kijelenti, hogy az Isten országába csak azok jutnak be, akik újonnan születtek, és nem azok, akik átestek bizonyos egyházi szertartásokon: „Bizony, bizony, mondom néked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn. 3:3). 
Aki megtér, vagyis megvallja bűneit, és kéri Jézus Krisztust, hogy legyen az ő személyes megváltója, az Isten által újonnan születik, örök életre. Jézus Krisztus meghalt a mi – én, te, minden ember – bűneiért, aki pedig hisz ebben, azt Jézus helyettesítő áldozata megszabadítja a bűn terhe alól. Ingyen kegyelemből, nem cselekedetek által. (Ef. 2:8-9)
El tudod mondani magadról, hogy ilyen módon, biblikusan megtértél az életed egy adott pontján?
Erre a kérdésre adott válaszod fontosabb bármi másnál, még a haza állapotánál is! Nem segíthetsz a hazádon, ha még te is segítségre szorulsz.
 
Kennedy elnök ismert mondása volt: „Ne azt kérdezd, hogy mit tehet érted a hazád, hanem azt, hogy te mit tehetsz a hazádért.”
Én ezt úgy fogalmaznám meg, hogy ne kérdezd, hogy hogyan mentheted meg a hazádat, amíg nem kérted meg Jézust, mentsen meg téged!
 
Krisztus követőjévé, vagyis keresztyénné válni egy döntés kérdése. Egy felismerés, hogy te önmagad semmit sem tehetsz, hogy segíts magadon, és menthetetlenül elveszett lennél, ha Jézus nem jött volna, hogy kimentsen ebből az állapotból. A megtérés azt jelenti, hogy hiszel abban, hogy Jézus meghalt érted, harmadnapon feltámadott, és neked is örök életet ad, ha kéred tőle. Ígérete így szól:
(1 János 1:9) „Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.”
 
Ez tehát egy döntés. Meghoztad már ezt valaha? A különféle vallásos cselekedetek nem elegendőek az Istennel való kapcsolat helyreállításához!
 
Hogy valóban keresztyén vagy-e, vagy esetleg csak névleg, ahhoz ajánlok egy tesztet. Válaszolj az alábbi kérdésre:
- Ha most meghalnál, a Pokolba vagy a Mennybe kerülnél? Tudod biztosan erre a választ?
 
Rendszerint aki csak vallásos keresztény, az nem tud rá biztosan válaszolni. Aki viszont valóban megtért, újjászületett keresztyén, annak üdvbizonyossága van. Tudja, hogy a Mennybe fog kerülni, akármi történik is, és még ő maga sem tehet ez ellen semmit.
 
További segítség, hogy menj végig és gondolkozz el az ún. „római út” állomásain:
Róma 3:23: beismerted már, hogy te is vétkeztél, és bűnös vagy?
Róma 6:23a: felismerted már, hogy bűneid miatt Isten jogosan ítél a kárhozatra?
Róma 5:8: Megértetted, hogy Jézus Krisztus meghalt érted, és minden bűnödet kifizette az Atyának?
Róma 10:13: Segítségül hívtad már személyes imában az Urat (Jézus Krisztust), hogy legyen a Megváltód?
Ha ezen kérdések mindegyikére a válaszod őszinte IGEN, akkor keresztyén vagy, és átmentél a halálból az életbe. Ha azonban még csak vallásos cselekedetekről tudsz számot adni, mint megkeresztelés, első áldozás, bérmálás stb.; továbbá a jó cselekedeteidben reménykedsz, akkor még nem vagy valódi keresztyén. Vallásos ember vagy, de „az igazi imádók lélekben, és igazságban imádják az Atyát: mert az Atya is ilyeneket keres, az ő imádóiul” (Jn. 4:13). Lélekben (Szent Lélekben) azok részesülnek, akik újonnan születtek, az igazság pedig Jézus, és a benne való hit. „A ki hisz a Fiúban, örök élete van; a ki pedig nem enged a Fiúnak, nem lát életet, hanem az Isten haragja marad rajta. (Jn. 3:36)
 
Nagyon fontos tehát, hogy a hazaszeretetünkben a megfelelő prioritást alkalmazzuk, és a megfelelő alapra építsünk, mely a Jézus Krisztusban való hit. Nem szájjal, hanem szívvel!
A hazaszeretet és a Biblia II. bejegyzés elolvasása

A magyar bálványimádás Koronája

39 hozzászólás Írta vanmaselet 7 hónapja

 

Mielőtt folytatnám a hazaszeretet bibliai vizsgálatát, szeretnék kitérni a bálványimádás egy speciális magyar változatára, mely így hangzik:
 
„Őfelsége a magyar ANGYALI APOSTOLI SZENT KORONA”
 
Ez nagyon keresztyénnek hangzik, hiszen olyan szavak szerepelnek benne, mint „angyal”, ”apostol”, „szent”. Ezek a szavak valóban szerepelnek a Bibliában, de ezen kívül semmi köze ennek halmozott jelzőkből álló szörnyszüleménynek Isten Igéjéhez.
 
Érdekes, hogy leginkább a magyar újpogányságot népszerűsítő oldalakon lehet találkozni ezzel a szófüzérrel.
Két mondatot idéznék:
„A magyar Szent Korona a Földön az egyetlen "Angyalok hozta" Korona, melyet égi küldetéssel Szentnek tekintünk.”
Tehát innen eredhet az „angyali” jelző. Azonban ez a mondat nem más, mint egy szépen hangzó dajkamese! A Biblia alapján nincs semmiféle jogalapja senkinek ilyen kijelentéseket tenni. Annak lehetősége, hogy Isten egy olyan tulajdonságokkal felruházott tárgyat küldjön a földre, mint amit a magyar koronának tulajdonítanak némelyek, gyökeresen ellentétben áll a teljes Bibliával.
 
A zsidóknak voltak szent tárgyaik (Szent Sátor, benne a Szentek Szentjével, vagy a Szövetség Ládája) de még ezeket is maguknak kellett elkészíteniük Isten útmutatása alapján, nem angyal hozta le azokat az égből. A keresztyének számára a zsidó szabályok már nem érvényesek, így még ez a vékonyka folytonosság sincs meg szent tárgyak tiszteletének lehetőségéhez.
Jézus teljesen egyértelmű: „Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj”! (Mt. 4:10)
 
A magyar Korona annyiban szent, amennyiben szentnek a közönségestől megkülönböztetettet nevezzük. A Biblia azonban az ószövetségi zsidó Istentiszteleti eszközök kivételével semmiféle tárgyat nem nevez szentnek. A Szentség Isten tökéletességére és minden mástól (tőlünk emberektől, és minden teremtett dologtól) való különbözőségére utal. Emberekre vonatkoztatva pedig az Újszövetség minden újjászületett, valódi keresztyént szentnek nevez (Róm. 1:7, 12:13, 15:25,31, 1Kor 1:2, 2Kor. 1:1, Ef. 1:1, 1Pt. 2:5,9, Júd. 1:1 stb.) Ebben a formában tehát a „szentté avatás” szertartása is teljesen értelmetlen. Ha valaki hívő, az Isten szemében szent. Ha viszont nem hívő bibliai értelemben (tehát nem megtért, újjászületett bűnös), akkor ezen az egyházi szertartás mit sem segít. Emberektől nyert „szentségével” együtt megy a kárhozatba. A katolikus szentek és a valódi szentek tábora ugyan mutathat némi átfedést, de semmiképpen sem esik egybe.
A Magyar Korona lehet szent (különleges), de nem bibliai, keresztyén értelemben!
Angyali pedig semmiképpen sem. Ilyen „angyalok hozta” mesével még a gyermekeket sem szabadna kábítani!    
 
„A magyar hagyomány szerint a Szent Korona Jézus lelkének egy darabját hordozza, ezért örök és elpusztíthatatlan „
Ez egy égbekiáltó nagy ostobaság, sőt mi több: hazugság! Sajnos tényleg égbe kiáltó: feljut ugyanis Isten elé, aki ítéletével fegyelmez minket ilyen szavakért. A Biblia alapján ennek a kijelentésnek semmiféle alapja nincs, és a magyar, de semmiféle más nép hagyománya sem írhatja felül Isten Igéjét. Ahhoz hozzá nem tehet, sem belőle el nem vehet.
"Ti pedig miért szegitek meg a ti hagyományotokért az Isten parancsolatát?” (Mt. 15:3 MBT)
 
Az „apostoli” jelzőt nem is igazán értem. A Magyar Korona annyira apostoli, mint amennyire a különféle királyok azok voltak. (Semennyire). Apostolok Jézus azon tanítványai voltak, akik személyesen találkoztak az Úrral. A Római Egyház „apostoli hagyománya” nem biblikus. Az „apostoli” jelző egyedül az Újszövetség könyveit illeti meg. Ezek ugyanis mind apostolok által (pl. Máté, Pál), vagy apostolok által közvetlenül, személyesen felügyelt személyek tollából (pl. Lukács, Márk, Júdás) íródtak. Bárki, bármi mást apostolinak nevezni nem biblikus. 
 
Ott van aztán még az „Őfelsége” jelző. Tehát a korona egy személy? Teljesen mindegy, hogy a magyar hagyomány mit mond el erről. A hagyomány nem tévedhetetlen, egyedül a Biblia az.
Ha a koronát személynek tekintjük és így tiszteljük (az „őfelsége” megszólítás egy uralkodó számára mutatott tisztelet kifejezése), akkor teljes nyíltsággal juttatjuk kifejezésre a bálványimádás fogalmát.
 
Aki a Magyar Koronát, mint „Őfelsége a magyar Angyali Apostoli Szent Korona” imádja az bálványimádó!
 
Ez a helyzet, ezen nincs mit szépítgetni. Ha a hazánk sorsát jobbra szeretnénk fordítani, akkor sürgősen meg kell térnünk ebből és az ehhez hasonló („magyarok Nagyasszonya, Ékes királynénk, szép (Babba), Szűz Mária” – brrr!) bálványok imádásából.
 
Jellemző gyakorlatnak látom napjainkban, hogy szívesen gyúrnak össze egyesek mindenféle régi és új pogány misztériumokat a keresztyénség szimbólumaival. Gyakori a keresztyén szóhasználat valódi keresztyén tartalom nélkül. Sőt az eredeti keresztyén jelentés kiforgatásával. (A Korona jó példa erre).
Azt hiszem, úgy gondolkodnak némelyek, hogy valaki a sósat, szereti, valaki az édeset, más a savanyút; gyúrjunk hát egybe mindent, hogy mindenkinek ízledjen. Ami azonban így keletkezik az egy ehetetlen, emészthetetlen, konglomerátum, ami már semmire sem jó, „csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek „ (Mt. 5:13)
 
Isten nem nézi jó szemmel a bálványok imádatát. Itt egy csokor vers a Bibliából, ami alátámasztja ezt, a teljesség igénye nélkül:
 
Ne hajoljatok a bálványokhoz, és ne csináljatok magatoknak öntött isteneket. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek. (3Móz. 19:4) 
A magyarság hasonlít Izraelhez (az ószövetségihez) abban, hogy nagyon hamar elfordult Istentől a bálványokhoz!
 
„Mert a nemzeteknek minden istene bálvány, az Úr pedig egeket alkotott.” (Zsolt. 96:5) 
 
„Megszégyenülnek mind a faragott képek szolgái, a kik bálványokkal dicsekednek” (Zsolt. 97:7)
Miért szégyenült meg a magyarság annyiszor a történelme folyamán, ha Szent korona őrködött felette?
 
„Nem nékünk Uram, nem nékünk, hanem a te nevednek adj dicsőséget, a te kegyelmedért és hívségedért! Miért mondanák a pogányok: Hol van hát az ő Istenök? Pedig a mi Istenünk az égben van, és a mit akar, azt mind megcselekszi. Azoknak bálványa ezüst és arany, emberi kezek munkája. Szájok van, de nem szólanak; szemeik vannak, de nem látnak; Füleik vannak, de nem hallanak; orruk van, de nem szagolnak; Kezeik vannak, de nem tapintanak, lábaik vannak, de nem járnak, nem szólanak az ő torkukkal. Hasonlók legyenek azokhoz készítőik, és mindazok, a kik bíznak bennök!” (Zsolt. 115:1-8)
A Koronának nincs se keze, se lába, se szeme, se füle, se hatalma, hogy segíthessen. Egyedül Isten segíthet rajtunk!
 
„Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak” (Ézs. 42:8 )
„A bálványok csinálói mind hiábavalók, és kedvenczeik mit sem használnak, és tanuik nem látnak és nem tudnak, hogy megszégyenüljenek. Ki alkotott istent, és bálványt ki öntött? a mely semmit sem használ! Ímé, minden barátaik megszégyenülnek, és a mesterek magok is emberek; gyűljenek össze mind és álljanak elő; féljenek, szégyenüljenek meg együtt!” (Ézs 44:9-11 )
Beszédes szavak!
 
„A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat” (Jónás 2:8)
 
„Mit használ a faragott kép, hogy a faragója kifaragta azt? vagy az öntött kép és a mely hazugságot tanít, hogy a képnek faragója bízik abban, csinálván néma bálványokat?
Jaj annak, aki fának mondja: Serkenj fel! néma kőnek: Ébredj fel! Taníthat-é ez? Ímé, borítva van aranynyal és ezüsttel, lélek pedig nincs benne semmi! Ellenkezőleg az Úr az ő szent templomában, hallgasson előtte az egész föld! (Hab 2:18 -20)
Ez mintha egyenesen a „Szent Koronának” szólna: „lélek pedig nincs benne semmi”
 
„Mert a bálványok hazugságot szólnak, a varázslók pedig hamisságot látnak és üres álmokat beszélnek, hiábavalósággal vígasztalnak; azért elszélednek, mint a juhnyáj, a mely sanyarog, mert nincs pásztora. (Zak. 10:2) 
Szabad hallgatnunk a különféle „látókra”, akik a mindenféle mesékkel kábítanak minket? Ha nem Istentől, akkor kitől származnak meglátásaik, „kutatási eredményeik?
 
Az Újszövetség hasonlóan foglal állást a bálványimádással kapcsolatban:
„Avagy nem tudjátok-é, hogy igazságtalanok nem örökölhetik Istennek országát? Ne tévelyegjetek; se paráznák, se bálványimádók, se házasságtörők, se pulyák, se férfiszeplősítők, Se lopók, se telhetetlenek, se részegesek, se szidalmazók, se ragadozók nem örökölhetik az Isten országát. (1Kor. 6:9 -10)
 
„Azért szerelmeseim, kerüljétek a bálványimádást.” (1Kor. 10:14)
 
Szabad keverni az igazi hitet pogány mesékkel?
„Ne legyetek hitetlenekkel felemás igában; mert szövetsége van igazságnak és hamisságnak? vagy mi közössége a világosságnak a sötétséggel? És mi egyezsége Krisztusnak Béliállal? vagy mi köze hívőnek hitetlenhez? Vagy mi egyezése Isten templomának bálványokkal? Mert ti az élő Istennek temploma vagytok, az mint az Isten mondotta: Lakozom bennök és közöttük járok; és leszek nékik Istenök, és ők én népem lesznek. Annakokáért menjetek ki közülök, és szakadjatok el, azt mondja az Úr, és tisztátalant ne illessetek; és én magamhoz fogadlak titeket, És leszek néktek Atyátok, és ti lesztek fiaimmá, és leányaimmá, azt mondja a mindenható Úr. (2Ko 6:14-18 )
 
„Fiacskáim, oltalmazzátok meg magatokat a bálványoktól. Ámen!” (1Jn 5:21 )
 
Végezetre itt van az ígéret Istentől:
„Boldogok, a kik megtartják az ő parancsolatait, hogy joguk legyen az életnek fájához, és bemehessenek a kapukon a városba. De kinn maradnak az ebek és a bűbájosok, és a paráznák és a gyilkosok, és a bálványimádók és mind a ki szereti és szólja a hazugságot.” (Jel 22:14-15)
 
Lehet, hogy sokaknak lesz nemtetsző az írásom, de szükségesnek láttam, hogy végre már elmondja valaki ezeket a dolgokat. Csak az igazság tesz szabadokká ugyanis bennünket!
 
 
Megjegyzés:
Aki a Biblia igaz vagy hamis volta oldaláról akarja megtámadni az írásomat, annak első felindulásból történő hozzászólás helyette javaslom, hogy olvassa el a http://www.vanmaselet.hu/letoltes/Hogy_is_van_ez.pdf könyvemben az erről szóló részt. Ha cáfolni tudja az ott leírtakat, akkor szóljon érdemben hozzá ebből az irányból! Köszönöm!
 
Megjegyzés 2:
Az ún. „Szentkorona-tan”-nal én nem szeretnék különösebben foglalkozni, mert véleményem szerint ez pusztán jogtechnikai kérdés. Az igaz, hogy a korona mindig az uralkodás jelképe, és a Bibliában is eképpen szerepel. A Magyar Korona a Magyar Államot jelképezi. Ez is rendben van. Mindaddig rendben van, amíg nem ruházzuk fel önálló hatalommal. A Korona egy tárgy. Nem mond, és soha nem is mondott semmit. Amivel fokozatosan felruházták, azt a legendát mind emberek szőtték köré az évszázadok során. Valaki kapott már közvetlen üzenetet a Koronától, hogy azt állíthassa, hogy „ez a Korona akaratra”? Ami ma „Szentkorona-tan” -ként ismert, az nem egy örök és állandó igazság felismerése, hanem egy fokozatos változás és formálódás során kialakult államszervezeti rendszer, mely Magyarországon hatalomgyakorlás módját egy speciális formában rögzíti. Mivel Magyarország királyai döntően idegen királyok voltak, van abban ráció, hogy az Alkotmány az ország tulajdonjogát nem a királynak, hanem egy szimbólumnak – a Koronának – tulajdonítsa, így oltalmazva azt. Ami azonban ennél több, az már bálványimádás!
Ismert olyan, hogy a „Korona szólt, és meglett”? Nem tudok róla.
Ellenben olyat már olvastam, és a próféciák beteljesülésével bizonyított is, hogy „Ő [Isten] szólt és meglett, Ő parancsolt és előállott.” (Zsolt. 33:9) 
A magyar bálványimádás Koronája bejegyzés elolvasása

A hazaszeretet és a Biblia I.

1 hozzászólás Írta vanmaselet 7 hónapja

Ritkán fordul elő, hogy Jézus Krisztus feltámadásáról való megemlékezés (vagyis vasárnap) és nemzeti ünnepünk egy napra essen. Így ez az alkalom most aktualitást ad annak, hogy megvizsgáljuk mit jelent a hazaszeretet, a hazafiság keresztyén, bibliai szemszögből. Sajnos manapság a hazaszeretet hangoztatását sokan csupán politikai céljaik elérésére használják. Ezért is fontos megvizsgálni, mint mond a Biblia a hazaszeretetről. Hogyan lehet valaki keresztyén, Jézus követője, és egyben jó hazafi?

 
„Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az ő szentségének trónján.”
(Zsoltárok 47:9)
 
Két fontos dolgot mond el nekünk ez a vers a Bibliában. Először is azt, hogy Isten minden nemzet felett uralkodik.
Mit jelent uralkodni? Emberi szóhasználatban gyakran zsarnokoskodást, elnyomást értünk alatta. Jelent azonban irányítást, ellenőrzést, kontrollt is, pl. az önuralom, önkontroll vagy az „uralja a helyzetet” értelemben. Az uralkodó parancsok által uralkodik. A parancsokat adhatja írásba, melyek így törvénynek minősülnek, de adhatja azokat szóban, utasítások formájában is. Az alattvalók kötelesek engedelmeskedni az uralkodó parancsainak.
Kik tekinthetők alattvalónak? Azok csupán, akik elfogadják önszántukból az uralkodó tekintélyét? Nem! Minden ember alattvaló, aki az adott ország állampolgára!
Mi történik, ha egy vagy több alattvaló nem engedelmeskedik az uralkodó parancsainak? Büntetéssel kell szembenéznie! 
 
Isten azonban nem emberi módon uralkodik, hanem szentségének trónjáról teszi ezt. Ez a második tény, amit megtudhatunk ebből a versből, mely ugyanolyan fontos, mint az első.
A szentség egy többes jelentésű szó a Bibliában. Istennel kapcsolatban azt jelenti, hogy Ő teljesen más, mint mi, tőlünk teljesen elkülönített. Ő nemcsak teljesen tökéletes, hanem lényegileg más, mint mi. Isten az Ő szentségének trónjáról tökéletes igazsággal, bölcsességgel, és teljes hatalommal uralkodik.
Isten minden nemzet felett uralkodik, a magyar felett is! Az Ő uralkodását nem szabad a földi királyokhoz – még a legjobbakéhoz – sem mérni. Az Ő uralkodása azt jelenti, hogy mindig mindent irányít, és mindent az ő tökéletes szentségéből eredő teljes bölcsességgel és hatalommal tesz. Ahogyan pedig a teljes hatalom nem mondható el egyetlen földi uralkodóról sem (Isten mindig, mindent irányít – mindig!), úgy az különösen nem, hogy Isten motivációja mindig a szeretet. Ha valaki felhördülne erre, hogy a szeretettel hogy fér össze az a sok szenvedés, amelyben az embereknek, népeknek részük van, akkor siessünk leszögezni, hogy Isten szeretete más, mint amit az emberek nagy része ért rajta. Ha többet akarsz tudni Isten szeretetéről, olvasd el az 1 Korinthus 13-at, ahol Pál elmondja, mit jelent Isten szeretete.
 
Amit feltétlenül meg kell értenünk ebből a bibliai idézetből, hogy nem lehet következmények nélkül semmit az Ő mellőzésével, különösen nem pedig az Ő ellenében tenni! Világosan kell látnunk azt, hogy a hazaszeretetnek lehet helyes, és lehet helytelen módja is. Lehet a hazaszeretetet Istennek tetsző, és vele ellentétes módon is gyakorolni. A különbséget pedig nem én, vagy bárki ember jelenti ki, hanem az igazság tökéletes és egyetlen mércéjében, a Bibliában, tehát Istennél találjuk meg.
 
Biblikus dolog-e tehát a hazaszeretet? Ha igen, hogyan gyakorolhatjuk a hazaszeretetünket Istennek tetsző módon?
Ezt a kérdést szeretném ebben az írásban megvizsgálni
 
Bibliai és történelmi példákon keresztül nézzünk meg azt a 3 feltételt, melyeknek teljesülnie kell azért, hogy hazaszeretetünk helyes mederben haladjon.
 
Megnézzük a megfelelő prioritást, a megfelelő alapot, és a megfelelő módját annak, ahogyan a hazaszeretetünket Istennek tetsző módon gyakorolhatjuk.
 
 
Ha a Bibliát – különösen az ÓSZ-et egészében nézzük, sok népet láthatunk benne, de csak egyet, mellyel Isten különös mértékben foglalkozott: a zsidó népet. Ez nem jelenti azt, hogy a többi nép nem fontos Istennek, hanem hogy a zsidóságot egy különleges feladatra választotta ki: üdvtervének kivitelezéséhez.
Vajon ez azt jelenti, hogy a többi nemzetek nem fontosak Isten számára, azokkal nem törődik? Hadd utaljak vissza a fenti Zsoltár 47.9-re.
 
Az ÓSZ-ben sok példát találhatunk a hazaszeretetre. Mivel az ÓSZ elsősorban Izrael történetét tartalmazza, így természetesen a zsidóknak a hazájukhoz, és önnön népükhöz való hazaszeretetének példáival találkozhatunk.
 
A sok lehetséges példa közül egyet idéznék most:
(Eszter 8:6) Mert hogyan tudnám nézni azt a nyomorúságot, mely érné az én nemzetségemet, és hogyan tudnám nézni az én atyámfiainak veszedelmét?
Eszter Ahasvérus (ismertebb nevén Xerxész) perzsa király zsidó származású felesége volt. Itt éppen felszólal a zsidóság érdekében a király előtt, mert az Amálekita Hámánnak, a király egyik emberének az volt a szándéka, hogy kiirtja a zsidókat. Mivel a királyné is csak akkor szólhatott a királyhoz a perzsa törvények szerint, ha az megengedte neki, ezért Eszter tette nem volt veszélytelen. Eszter azonban vállalta a halálveszélyt (Xerxész az előző királynét kivégeztette) a népe érdekében, tehát hazaszerető volt.   
 
A különböző próféták, mint Ézsaiás, Jeremiás, Ezékiel és mások szavaiból is folyamatosan kitűnik, hogy mennyire aggódtak nemzetük sorsáért. A Jeremiás Siralmai egy költemény, egy siratóének, melyet Jeremiás Jeruzsálem pusztulása feletti bánatában írt, melyből kiragyog a hazaszeretet.
Láthatjuk tehát, hogy az, hogy emberek szeretik a népüket, hazájukat, nem idegen a Bibliától. Minden bibliai hazafinak voltak olyan közös vonásai, melyekre nekünk is ügyelnünk kell.
 
1. A helyes prioritás felállítása.
A prioritás azt jelenti, hogy minek adok elsőséget az életemben.
(2 Mózes 20:3)  „Ne legyenek néked idegen isteneid én előttem.”
Isten itt egyértelműen kijelöli a prioritást.
5. v.: „Ne imádd és ne tiszteld azokat”
Meg kell értenünk, hogy mit hív a Biblia bálványnak. Nem csak a szobrokat, képeket, egyéb tárgyakat, hanem mindent, amelynek imádata megelőzi Őt.
A legtöbb embernek ma saját maga a bálványa. A világ is erre buzdít minket (önismeret, önmegvalósítás). Önimádó társadalomban élünk.
A Biblia bálványnak nevez mindent, aminek a tisztelete, imádata megelőzi Istenét.
 
Mivel a mai ember nem számol Istennel, így figyelme természetesen csak a földi léte idejére irányul. Itt akar minél jobb körülmények között élni. Ehhez pedig anyagi (pénz) eszközök szükségesek, így az emberek zömének ezek megszerzése az elsődleges életcélja, az első prioritás. Valójában azonban nem is ez az első prioritás, hanem az önszeretet. Az emberek arra vágynak, hogy szükségeik, vágyaik, érzéseik kielégítésre kerüljenek. Ehhez igyekeznek leginkább illő szakmát, munkahelyet, lakhelyet, hobbit, de férjet-feleséget is választani. (A legtöbbször önmaga előtt is rejtett motiváció ez: mi jó nekem?. A házasság is csak addig jó, amíg a házastársam kielégíti az ÉN igényeimet. Csoda, hogy annyi házasság felbomlik?) Ami leginkább kielégítésre szorul, az az önnön büszkeség. Az első számú bálvány az emberek elsöprő többsége számára önmaguk.
Igaz, hogy nem mindenkit nyűgöz le a pénz, a gazdagság. Vannak, akik más módját találják annak, hogy belső vágyaikat, önmaguk fontosságát kielégítsék. Ez lehet valamilyen hobbi, egy közösségi ügy felvállalása, de lehet a hazaszeretet is.
 
Sokan felismerik ennek az individualista, önimádó rendszernek a káros mivoltát, azonban ellentételezésekét egy másik hibába esnek: hazájukat teszik az első helyre az életükben. De vajon helyes-e ez a gondolkodásmód?
 
Még híres emberek: írók, költők, művészek és mások esetében is gyakori, hogy nem ismerik fel a helyes prioritást.
Bizonyára sokaknak ismerős például Kölcsey Ferenc egy mondata: „A haza minden előtt”.
Nem szándékom, hogy pálcát törjek a nagy költő, a Himnusz szerzője felett. (Egyedül Istennek van joga ítélkezni bárki felett is). Nevezetes költőnk minden erényének elismerése mellett, ebben a dologban tévedett. Meglehet Kölcsey maga sem gondolta ezt a kijelentését abban a formában, ahogyan ma használják. Sőt, valószínűsítem, hogy az önérdeknek a nemzet érdeke elé helyezése miatt mondta ezt Bárhogyan is volt, nem volt elég óvatos a megfogalmazással.
Érdekesség, hogy Kölcsey a debreceni kollégiumban, ahol tanult, minden tantárgyat elvégzett, a „szentírás magyarázata” kivételével. Ha elvégzi azt is, talán nem vét ilyen hibát.
Sajnos ma sok szervezet ezt a jelmondatot tűzi zászlajára, az iskolákban mint követendő értékrendet állítják a gyermekek elé. És ez baj.
Isten így szólt Jóbhoz:
„Ki az, a ki elhomályosítja az örök rendet tudatlan beszéddel?” (Jób 38:2)
Nekünk mit mondana Isten, ilyen jelszavak hallatán?
 
Megnézhetjük, miként vélekedik maga Jézus a prioritásról:
„Az Urat, a te Istenedet imádd, és csak néki szolgálj.” (Máté 4:10)
 
Meg kell értenünk, mi a különbség az szeretet és az imádat között. Szeretnünk kell egymást, szerethetjük a hazánkat is, de az imádat csak Istent illeti meg. Az imádat azt jelenti, hogy rajongunk valamiért, feltétlen elsőséget, tiszteletet tulajdonítunk neki. Ez pedig egyedül csak Istent illeti
 
A Biblia alapján tehát kijelenthetjük, hogyha Kölcsey Ferenc mondatát úgy kell érteni, hogy „A haza Isten előtt”, akkor ez a fajta hazaszeretet semmiképpen sem nyer áldást Isten szemében.
Isten azt mondja azÉzsaiás 42:8-ban „Én vagyok az Úr, ez a nevem, és dicsőségemet másnak nem adom, sem dicséretemet a bálványoknak.”
Szerethetjük a hazánkat, de ne gyártsunk bálványt belőle!
 
Szeretnénk hazánk sorsát jobbra fordítani? Jézus más helyen is egyértelműsítette, hogy mit kell ezért mindenekelőtt tennünk:
(Máté 6:33) „Hanem keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.”
Az „ezek mind” az előző versekben van részletezve: étel, ital, ruházkodás; minden, amire szükségünk van. Szeretnénk a hazánk helyzetén javítani? Mi az amit ezért először kell tehát keresnünk?
 
Tényleg, mi is az Istennek országa és az Ő igazsága?
(Máté 3:2) „[Keresztelő (Bemerítő) János] ezt mondja vala: Térjetek meg, mert elközelített a mennyeknek országa.”
Isten vagy a mennyek országa (a kettő ugyanaz) általában az Ezer éves birodalmat, a Millenniumot jelenti, ahol Jézus uralkodik majd. Ez nekünk is jövő időben lesz, és János idejében is jövő idő volt. Hogyan közelített el tehát akkor? Mi vagy ki közelített el akkor, abban az időben? Néhány verssel később megtudjuk: Bemerítő János Jézus Krisztusról beszélt.
 
Mi az igazság, amit keresnünk kell? Jézus megmondja:
(János 14:6) „Monda néki Jézus: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, hanemha én általam.”
Jézus az igazság!
 
Jézus az, akit először kell keresnünk, hogy minden más megadasson nékünk!
Ha a hazánk sorsa a szívügyünk, akkor is Istent, Jézus Krisztust kell először keresnünk!
 
Isten alkotta a világot, és mindazt ami benne van. Isten mindent okkal és céllal teremtett. Minden egyes embert, és minden nemzetet is. Láthatjuk a Bibliából, hogy Isten még a választott népét, Izraelt is megbüntette, ha eltért az Ő akaratától, és vétkezett. Sőt, azt is láthatjuk, hogy Isten gyakran más népeket használt fel az ítéletének végrehajtására.
Én hiszen, hogy Istennek a magyarsággal is volt, és még van is terve.
 
Gondoljuk meg, hogy milyen csodálatos körülmények között juttatta nekünk ezt az országot. A magyarok kisebb csetepatéktól eltekintve nagyobb harcok nélkül foglalták el a Kárpát-medencét. Gondoljuk meg, hogy a zsidóknak milyen komoly csatákat kellett vívniuk, amikor bevonultak az Ígéret földjére. Ahhoz képest, hogy milyen gazdag terület lett a miénk mindenféle természeti javakban, nagyon könnyedén került a birtokunkba. Mintha Isten kifejezetten a mi a számunkra tartotta volna fönn ezt a vidéket.
Ezt Kölcsey Ferenc is felismerte, és meg is énekelte a Himnusz második versszakában:
Őseinket felhozád
Kárpát szent bércére,
Általad nyert szép hazát
Bendegúznak vére.
 
Azonban azt gondolom, hogy a magyar nép sajnos nem töltötte be azt a szerepét, melyet Isten neki szánt, és ez lehet az oka a sok sanyarúságának.
 
Itt most egy nagyon kényes kérdésről kell beszélni, és hangsúlyozom, hogy nem szeretném senki érzékenységét megsérteni. Rendkívül fontosnak tartom, hogy szót ejtsünk erről a dologról, mert úgy gondolom, hogy a magyarság mai állapotának alapvető eredője ez.
A magyarság legnagyobb problémája, hogy bálványimádó nép lett, és ennek történelmi okai vannak.
 
Államalapító István királyunk (szándékosan nem használom a Szent jelzőt) egy nagyszerű király volt. Akkoriban hatalmas veszély fenyegette a magyarságot, mégpedig a teljes megsemmisülés. István hatalmas tettet vitt végbe, amikor nagyon jó szervezőkészséggel kiépítette az államszervezetet, mely hatására Magyarország betagozódott az európai államok sorába. 40 évig uralkodott, azonban uralkodása végén elkövetett egy hatalmas hibát.
 
Szűz Máriának ajánlotta fel az országot, ahelyett, hogy jogos tulajdonosának, Jézusnak ajánlotta volna.
Magyarországot azóta is „Mária országa” -ként emlegetik.
 
Mária egy nagyszerű asszony volt, Istenfélő, akit abban az áldásban részesített az Atya, hogy a testben megjelent Krisztust világra hozza.
Mária azonban nem Isten, így nem is tud közbenjárni se a mi, se más érdekében.
A Biblia teljesen világosan fogalmaz:  „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus (1 Timóteus 2:5)
 
Sok magyar „keresztény” életében Mária imádata megelőzi Jézusét. Így Mária bálvánnyá lett. Nem szívesen tettem a „keresztény” szór idézőjelbe, de sajnos az igazság kimondása megkívánja. Keresztyén (keresztény, nem a szóhasználat a lényeg) ugyanis az, aki krisztusi, tehát Jézus követője. Nem Máriáé! Talán azt mondod, hogy te nem Máriát követed, hanem Jézust, de ha Mária számodra közbenjáró, akkor mégis megelőzi nálad Jézust.
 
István királyt nyilván taktikai megfontolások is vezethették erre a lépésre. A magyarok körében már bevett Boldogasszony Anyánk imádatát akarhatta Szűz Máriával helyettesíteni, hogy a keresztyénség jobban gyökeret verjen. De mint látjuk a cél itt sem szentesíti az eszközt.
 
István mindezek ellenére nagy király volt. Ez a lépése azonban súlyos hibának bizonyult. Láttunk már ilyet a Bibliában is, pl. Uzziás, vagy Ezékiás júdeai királyok esetében.
 
Jézus ott tud segíteni, ahová meghívják őt. Ahol mással helyettesítik, oda nem lép be.
„Mert a ki kér, mind kap; és a ki keres, talál; és a zörgetőnek megnyittatik.” (Máté 7:8)
Sajnos mi nem jó ajtón zörgettünk. Így nem nem is kaptuk meg, amit pedig megkaphattunk volna.
 
Mi nem vagyunk választott nép olyan értelemben, mint a zsidók. De valami feladatra bizonnyal kirendelt minket is Isten. Úgy tűnik, mindeddig nem igazán tudtuk ezt a feladatot betölteni. Talán most van rajtunk a sor, hogy elvégezzük azt. De az első lépés ehhez biztosan az, hogy keresnünk kell Isten országát és az ő igazságát, a bálványok helyett.
 
Voltak azért a magyar történelemnek olyan alakjai, akik helyesen tudták értelmezni a prioritási sorrendet. Néhányukról had emlékezzek meg itt most.
 
Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, ezt írta egy levelében az ostrom előtt:
 
„… Elszántuk magunkat arra, hogy Isten nevében ott bezárkózunk, azt óhajtva, hogy első sorban a jó Istent, aztán ő császári és királyi felségét, a keresztyénséget és ezt az édes, végső nyomorúságra jutott hazát szolgáljuk, híven, rendületlenül, vidáman, vérünk ontásával, fejünk vesztével is (ha a sors akarja). …
(részlet)
 
Zrínyi tehát első sorban Istent akarta szolgálni, azután a hazáját. E levél egyébként jó példa a „ne esküdjetek, hanem a ti igenetek igen, nemetek nem legyen” újszövetségi alapelvre (Mt. 5:33-37, Jak. 5:12) is. E levelet Zrínyi ugyanis még áprilisban írta lakhelyéről, Csáktornyáról (az ostrom augusztusban kezdődött). Akkor már tudta, hogy Szulejmán megindult Magyarország felé százezres seregével. Mint tudjuk, Zrínyi és a védők ki is tartottak e kijelentés mellett. Szigetvár védőinek hősiessége a legszebb csillagok egyike a magyar történelem egén. Sajnos elég kevés van belőle. A várat a törökök ugyan elfoglalták, de az idő előrehaladta miatt (közelgett a tél) és szultán halála miatt (mint ismert Szulejmán az ostrom vége előtt 3 nappal meghalt a táborban) nem indultak tovább. Állítólag Szulejmán szíve felmondta a szolgálatot (70 éves volt), amikor azt látta, hogy elit katonasága nem bírja legyűrni a védőket. A janicsárok fele (25-30000 fő!) elesett a harcban, és a velencei követ azt írta két évvel később Konstantinápolyból, hogy ezt a veszteséget a török sereg még mindig nem heverte ki.
 
Egy krónikás azt írta később, hogy „Leonidásnak halála óta ily sereget, ily vezért nem látott a világ”. Ahogy Leonidasz 300 katonával feltartóztatta a perzsa sereget a Thermopülai-szorosban, úgy Zrinyi a 2500 védővel megállította a hatalmas török sereget.
Zrínyit is megilleti a Leonidasznak állított felirat:
„Itt nyugszunk. Vándor, vidd hírül a spártaiaknak (magyaroknak):
megcselekedtük, amit megkövetelt a haza” 
 
Ugorjunk előre 140 évet a történelemben.
Bizonyára sokan tudják, hogy mi volt  II. Rákóczi Ferenc jelmondata, amit a szabadságharc zászlajára tűzött:
Cum Deo Pro Patria et Libertate: Istennel a hazáért és a szabadságért.
Rákóczi Ferenc itt szintén helyesen értelmezte a prioritást. Az alábbi imája az egyik legszebb magyar imádság:
 
II. Rákóczi Ferenc: Ima a hazáért nehéz időben
 
Úristen! Igazság kútfeje, kegyelem kimeríthetetlen forrása, ki parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod, hogy megtörvén gőgjét, amint a büntetésben igazságot adtál, a megbocsátásban újból kegyelmet nyújts neki: bevalljuk, Uram, őseink nyughatatlanságát, beismerjük mindennapi vétkeinket, amelyekkel ellened támadván, valóban megérdemeljük ostorodat.

Rászolgálunk, Uram, hogy nemzetünk dicsősége elenyésszék, s gyermekeink idegen nép járma alatt görnyedjenek. Méltók vagyunk, hogy magvunk szakadván, eredetünk emlékezete és nemzetünk neve feledésbe merüljön, mivel elhajoltunk tőled, Istenünktől és Urunktól.

Mindazáltal, Uram, tekintsd a nyomorúság ez örvényébe hullott népednek sóhaját, hallgasd meg a szegények, az özvegyek és árvák Hozzád felsíró jajkiáltását. Tekintsd a bűnhődésre kész ártatlanoknak kiontott vérét, s ne feledkezzél meg irgalmasságod cselekedeteiről, melyekkel hajdan oly kegyesen elárasztottad szolgaságban sínylő választott népedet. És ha lelkünkben lángra lobbantanád felszabadulásunk vágyának tüzét, vezéreld cselekedeteinket, erősítsd meg karunkat, élesítsd fegyvereinket, hogy egyesült erővel szolgálhassunk kegyes akaratodnak.

Adj, Uram, azoknak, akiket vezéreinkül rendeltél, hivatásukban bölcsességet, balsorsban bátorságot, a szerencsében mérsékletet, hogy végzéseid útján haladjanak.

Te jelöld ki, Uram, táboraink határát, vedd körül irgalmasságod köntösével, óvd meg az ellenségnek cseleitől, s űzd el az álmot a virrasztók szeméről, nehogy készületlenül találtassunk. A Te angyalod legyen őrünk és vezetőnk a csatában, aki szétszórja a fegyverek golyóit, s amint Izraelt szárazon vitte át a tengeren, vezessen át bennünket is sértetlenül ellenségeink tömegén.

Add, végül, Urunk, legkedvesebb Atyánk, hogy felvétetvén néped kebelébe, rendelésed útjáról le ne térjünk, hanem igazságtételeid őreivé lévén, utunk nyugalomban és békességben vezessen Tehozzád, ki végtelen kegyelmednél fogva azt akartad, hogy kiszabaduljunk a szolgaságból és megváltassunk.

A mi Urunk, Jézus Krisztus által, ki a Szentháromságban veled él és uralkodik, mindörökkön-örökké.
Ámen.
 
Rákóczi is azok között volt, aki értették, mi a magyarság sanyarú helyzetének fő oka, és elsősorban nem kívül kereste azt. Amint írja: „parancsolataidról megfeledkezett népedet néhanapján a szolgaság jármával sújtod”. Jóllehet idegen elnyomás nehezedett a magyar népre akkor (is), de ez csak okozat volt. A fő ok saját bűneink voltak.
 
Kölcsey Ferencnek a másik éleslátása a Himnuszban ennek felismerése:
Hajh, de bűneink miatt
Gyúlt harag kebledben,
S elsújtád villamidat
Dörgő fellegedben,
 
Megkérdezhetné valaki, ha ezen hazafiak helyesen kezelték a prioritást, miért nem tekintett le Isten a népünkre, és miért hagyta, hogy döntő pillanatokban mindig veszítsünk?
Én úgy hiszem azért, mert a nép sem akkor, sem mindmáig nem tért meg a bálványimádásából. Meddig várunk még, hogy Jézushoz forduljunk segítségért?
 
Álljon itt egy idézet Alexander Carson-tól:
„Miért kerekedik felül a balgaság a bölcsességen a fejedelmek tanácsában és a törvényhozó házban? Isten akaratából utasítják el a bölcs tanácsot, hogy bosszút állhasson rajtuk égbekiáltó bűneikért. Istena gondviselés által kormányozza a világot, nem csodák által. Álljon előttünk például egy méltóságteljes képviselő, aki szót emelt, áradt belőle a bölcsesség. De ha Isten elhatározta, hogy megbünteti azt a nemzetet, akkor egy csacsogó elhiteti bolondságával még a legbölcsebb csoportot is”
 
Isten uralkodik a nemzetek felett. Tegyük őt az első helyre az életünkben, és akkor tudunk az országért a hazáért cselekedni.

 

folytatás következik...

A hazaszeretet és a Biblia I. bejegyzés elolvasása

Válasz Szeida-nak Jézusról

40 hozzászólás Írta vanmaselet 9 hónapja

Kedves Szeida!

Jézusról kérdeztél a kommentek között.
Te mit szólnál ahhoz, ha valaki a te hitedről kérdezne tőled, és valaki, aki nem is muszlin, válaszolna helyetted? Ráadásul sületlenségeket.
Van itt a blogteren néhány ember, aki úgy tűnik, mindenhez ért, és nem is átall mindenbe belekotnyeleskedni.
Ha nem haragszol, akkor én, mint keresztyén válaszolnék a kérdésedre.
 
Az Iszlámról, magáról nem szeretnék véleményt formálni. Az esetleges pontatlan információimmal még véletlenül megsértenék valakit. Inkább beszélek a keresztyénségről, melyet ismerek, melyben hiszek.
 
„Jézus mondta magáról, hogy Isten fia?”- kérded.
Igen, mondta. De ne szaladjunk ennyire előre.
 
Először is néhány dolog, ami muszlin berkekben talán nem teljesen világos a Bibliával kapcsolatban.
 
Ilyen például az evangélium kérdése. Ez egyrészt jelent egy műfajt, ami Jézus földi szolgálatának leírását jelenti. Egy evangéliumi történet van, négy szerző nézőpontjából rögzítve. Hasonlóan, ahogy a II. Világháború egy eseménysor volt, de sok könyvet lehet írni róla, különféle szemtanúk szemszögéből. (Nyilvánvalóan mást írna le egy német katona, mint egy amerikai tábornok. De ez nem jelenti azt, hogy mindkettőnek ne lehetne igaza.) Az evangéliumi feljegyzések közül 4 hiteles (isteni ihletettségű). A későbbi századok során készültek más evangéliumok is (Júdás, Tamás stb. nevűek), ezek azonban hamisak.
Másrészt az evangélium szó jelentése, és tartalmi üzenete is ez: örömhír.
Azt fejezi ki, hogy Isten egyszerre kegyelmes és igazságos, és maga gondoskodott a mi megmentésünkről, úgymond „saját kezűleg”. (A valóságban természetesen istennek nincs „keze”).
 
Az Iszlám szerint a Korán a mennyből szállt le, ezért tökéletes. Gondolom, ezzel egyetértesz.
A keresztyénség szerint viszont Jézus az, aki a mennyből szállt le, és ezért tökéletes.
Ha már össze kell valamit hasonlítani, akkor nem a Koránt és Bibliát kell, hanem a Koránt és Jézust.
A keresztyén hitben a Biblia (ami egy egységes könyv, több szerzővel, tehát nem Bibliák) nem egy-az-egyben származik Istentől, hanem emberi közvetítéssel származik Tőle. Isten felhasznált embereket az üzenete közvetítésére, közben pedig megengedte, hogy az adott szerző személyisége is érvényesüljön. Ettől azonban még az üzenet igaz.
 
Jézusról az Iszlámban sok félreértés található.
A muszlinok azt mondják, hogy Istennek nem lehet fia, mert ez istenkáromlás. Igazuk is van. Amikor arra gondolnak, hogy Istennek egy férfi-nő nemi kapcsolat lévén gyermeke születik, az valóban istenkáromlás. A keresztyénség azonban NEM ezt állítja!
Amikor mi Jézusról beszélünk, akkor arra gondolunk, hogy Ő nem teremtmény, hanem Isten.
Egy Isten van, aki azonban nem egy, hanem három személy
Az alábbi ábra szemlélteti ezt:

 

Az Atya, a Fiú, a Szent Lélek nem egyenlők egymással, de mindhárman részei az egy Istennek. Isten felette áll minden teremtménynek. Lehetetlen azt elképzelni, hogy neki ne egy személye legyen, mint egy teremtménynek, hanem három? Jézus is ugyanannyira Isten, mint az Atya, és a Szent Lélek is ugyanannyira Isten, mint az Atya. Ők mégsem három külön Isten, hanem csak egy. Lehet, hogy ezt nehéz megérteni, de valóság nem azon áll vagy bukik, hogy mi, emberek képesek vagyunk-e felfogni, hanem az áll önmagában. Ha Isten három személy, és Ő ezt ki is nyilatkoztatja magáról, akkor mi nem tehetünk mást, mint elfogadjuk ezt. Jézus (aki a mennyből szállt alá, ezért tökéletes) prdig pontosan ezt nyilatkoztatja ki.
Isten három személyére bizonyos mértékig maga a világ is enged következtetni. Ha Isten csak egy, és nincs benne sokféleség, akkor hogyan hozhatta létre a sokszínű világot? Ha azonban egység és sokféleség is van benne, akkor máris lehet az egységes rendű, de mégis sokféle világ alkotója. Senkitől sem eredhet ugyanis olyasmi, amivel ő maga nem rendelkezik. Ahogy a három alapszínből az összes többi kikeverhető, úgy háromszemélyű Istentől is eredhet a sokszínű világ.
 
Jézus tehát nem pusztán ember, nem is angyal, hanem egyszerre ember és Isten. Ő már létezett öröktől fogva (nem az Atya hozta létre!), mielőtt test szerint Máriától megszületett volna.
János evangéliuma első három verse elmagyarázza ezt:
„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige. Ő kezdetben az Istennél volt. Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. (János 1:1-3)
Mivel „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. (János 1:14), tehát Jézus = Ige, ezért Jézus = Isten.
 
FONTOS, hogy Jézus nem nemi aktus következében született test szerint, hanem a Szent Lélek ereje által! „Mária megkérdezte az angyalt: "Hogyan lehetséges ez, mikor én férfit nem ismerek?" Az angyal így válaszolt neki: "A Szentlélek száll reád, és a Magasságos ereje árnyékoz be téged, ezért a születendőt is Szentnek nevezik majd, Isten Fiának. „(Lukács 1:34-35)
 
Jézusról (a Messiásról) már a próféták is azt mondták, hogy Ő Isten. Ezt mondja róla Ézsaiás próféta: „Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének! Uralma növekedésének és békéjének nem lesz vége a Dávid trónján és királysága felett, hogy fölemelje és megerősítse azt jogosság és igazság által mostantól mindörökké. A seregek Urának buzgó szerelme mívelendi ezt! (Ézsaiás 9:6-7 Károli ford.)
Jézus ezt mondta önmagáról: (János ev. 10.30): „Én és az Atya egy vagyunk ”Az „egy vagyunk” utal az egységre (egy) és a különbözőségre (vagyunk) többes szám első személyben.
Jézust a zsidó főpapok azért végeztették ki, mert világosan értették, hogy istennek vallotta magát. Ha ez egy félreértés lett volna, akkor Jézus ezt tisztázhatta volna, pl: „Nem, félreértettétek, én nem isten vagyok, hanem isten egy prófétája”. Ebben az esetben nem kellett volna meghalnia.
Tehát a kérdésedre a válasz: Igen, Jézus azt mondta magáról, hogy Ő Isten.
„A főpap ekkor azt mondta neki: "Az élő Istenre kényszerítelek, mondd meg nekünk, vajon te vagy-e a Krisztus, az Isten Fia!" Jézus ekkor így felelt: "Te mondtad. Sőt azt mondom nektek: mostantól fogva meglátjátok az Emberfiát, amint a Hatalmas jobbján ül, és eljön az ég felhőin." A főpap erre megszaggatta ruháját, és így szólt: "Istent káromolta. Mi szükségünk van még tanúkra? Íme, most hallottátok az istenkáromlást.” (Máté 26:63-65)
 
Tudom, hogy az Iszlám Jézust egy igaz prófétának tartja. Ha azonban a fenti mondatára tekintünk, akkor vagy nem volt igaz próféta, hiszen hazudott, amikor magát Istennek tartotta, vagy valóban Ő Isten. Az „igaz próféta” elmélet mindenesetre semmiképpen sem tartható fenn.
 
Jézus Istensége a bűnbocsánat miatt fontos. A Bibliában úgy tanítja Isten, hogy minden ember bűnös. Mivel Isten egyszerre kegyelmes és igazságos, a bűnt nem hagyhatja büntetés nélkül, de nem is akar mindenkit megbüntetni. Az bizonyára ismert, hogy Jézus a mi bűneinkért halt meg. A keresztre feszítése és feltámadása történelmileg bizonyított.
Ha azonban csak egy angyal volna, mint azt a Jehova Tanúi állítják, vagy csak ember, akkor Isten nem volna igazságos, mivel valaki másra tolná rá az emberek bűneinek büntetését. Ha azonban Jézus maga az Isten, akkor igaz az, hogy nem mást büntetett meg, hanem maga vállalta a bűnök elhordozását. Így érthető meg a János ev. 3:16 szerinti szeretet:
„Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.”
Isten nem valaki mást, hanem önmagát áldozta fel azért, hogy mi (akár te is) élhessünk.
Jézus az, „aki önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból” (Galata 1:4)
 
Jézus, mint Isten, megtehette volna, hogy elkerülje a kereszthalált? Igen, természetesen megtehette volna. De éppen azért jött el a világba, hogy testben meghalhasson, és önnön erejéből feltámadhasson.
„Azért szeret engem az Atya, mert én leteszem az én életemet, hogy újra felvegyem azt. Senki sem veszi azt el én tőlem, hanem én teszem le azt én magamtól. Van hatalmam letenni azt, és van hatalmam ismét felvenni azt. Ezt a parancsolatot vettem az én Atyámtól. (János 10:17-18)
 
Tudom, hogy helytelen a muszlinokat „mohamedánoknak” hívni, mert ők nem Mohamedben hisznek, hanem Allahban.
A keresztyéneket viszont azért hívják keresztyéneknek (krisztusiaknak), mert ők Jézus Krisztusban hisznek, aki teljesen Isten.
 
A keresztyén hit lényege tehát az, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, aki egyszerre ember és egyszerre Isten lévén, az ígéretnek megfelelően, amit Isten régtől fogva megígért a prófétái által, eljött a világba, hogy megváltsa az emberiséget a bűn terhe alól. Jézus meghalt és harmadnapon feltámadt az egész emberiség (minden nép, minden nemzet, minden vallás tagjainak) bűneiért, de megtartásában csak azok részesülnek, akik elhiszik ezt. Aki keresztyén, annak a menny nem a földi cselekedeteinek jutalma, hanem ingyen kegyelmi ajándék az Istentől.
„Mert kegyelemből tartattatok meg, hit által; és ez nem tőletek van: Isten ajándéka ez; Nem cselekedetekből, hogy senki ne kérkedjék.” (Efézus 2:8-9).
Mindez nem jeleni azt, hogy a keresztyéneknek nem kell betartani Jézus parancsolatait, és bármi vétket szabadon elkövethetnek. A hívőt Isten a fiává fogadta, ezért úgy is báni vele, mint gyermekével. Ha vétkezik, megfenyíti. „mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” (Zsidók 12:6)
A fenyítés azonban nem jelenti az üdvösség elveszítését, mert az a megtéréssel egyszer s mindenkorra biztosított. Ebből az is következik, hogy minden hívőnek az élete során egyszer meg kell hozni a személyes döntést, melyben felismeri bűnös voltát, és kérni kell Jézust Krisztust, hogy legyen a személyes Megváltója, bűneinek bocsánatára. Aki ezt nem teszi meg, az nem keresztyén valójában. A keresztyénségbe nem lehet beleszületni (nem örökölhető), egyházi szertartások által (pl. keresztelő) sem lehet megszerezni. Csak személyes hit által elérhető. „Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni” (Zsidók 11:6)
 
És bizony, ki kell mondani, hogy Jézus kizárólagosságot hirdetett:
Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam. (János 14:6)
Tudom, hogy ez az üzenet megütközést válthat ki más vallások követőiből, de ha csak egy Isten létezik (és ez az igazság), és neki ez az üzenete, akkor ember mit szólhat ez ellen?
Aki valóban, őszintén keresi Istent, és valóban követni akarja őt, nem pedig egy vallást, az bizonyára elgondolkozik, vagy ami még jobb, imádkozik azért, hogy Isten mutassa meg neki személyesen az akaratát.
Úgy legyen!
 
Remélem, tudtam segíteni!
 
 
 
 
(Egyenlőre nyitva hagyom a komment lehetőségét, de ha normális, építő jellegű hozzászólások helyett ismét gyűlölködő megnyilatkozásokat találok, akkor le fogom zárni azt. Fenntartom a jogot, hogy az ilyeneket töröljem. A korábbihoz hasonló olcsó viccelődéseket is ki fogom gyomlálni. Ha nincs érdemi mondanivalód, inkább hallgass!)
Válasz Szeida-nak Jézusról bejegyzés elolvasása

Hogy is van ez?

106 hozzászólás Írta vanmaselet 9 hónapja

Elkészültem a könyvvel, amelyről az előző bejegyzésben írtam. Ahogy mondtam, azért vállakoztam ennek az írásnak az összeállítására, hogy segítsek az Élet alapvető kérdéseire válaszokat kereső emberek az eligazodásban. 

Azt vettem ugyanis észre, hogy napjainkban dömping van a "Megoldás az Életedre" piac kínálatában. Jobbnál jobbnak tűnő ötletekkel bombázzák az embereket minden irányból, nem csoda hát, a ha a többség rezignáltan legyint már csak ezekre.

Mivel én hiszem, hogy mindezek ellenére VAN megoldás az Élet értelmére, mitöbb csak EGY megoldás létezhet, ezért úgy döntöttem, összegyűjtöm egy helyre ezeket a bizonyítékokat, hogy segíthessek azoknak akik valódi keresők. Én is ilyen voltam egykor, kötelességem tehát továbbadni, amit én is kaptam.

Mint beszámoltam róla, úgy másfél éve megkérdeztem emailban több mint ezer embert, mondja el nekem, ha van olyan kérdése az Életről, amelyre nincs biztos válasza. Az említett megoldásdömping miatt azonban nem akartam, hogy válaszaim is csak egyek legyenek a többi között. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy először is szilárd alapot teremtek a válaszoknak. Erről szól a könyv első része.

Nem készültem el minden feltett kérdésre a válaszokkal, ezért a mű biztosan bővülni fog még. Nem akartam azonban tovább halogatni a közzétételt, amit most elsőként itt meg is teszek.

www.vanmaselet.hu/letoltes/Hogy_is_van_ez.pdf

Nem rövid olmasmány, de remélem, hogy eljut azokhoz, akiknek szüksége van rá. Ha további kérdésed van, esetleg építő kritikád, kérllek küld el azokat nekem.

Hogy is van ez? bejegyzés elolvasása

A hit mindenkinek a magánügye?

81 hozzászólás Írta vanmaselet 10 hónapja

Az utóbbi hónapokban nem írtam ide a blogba, mert egy könyvön dolgoztam, melynek címe: Hogy is van ez? Az élet nagy kérdéseinek nyomában.

Jó egy éve kérdéseket intéztem a marketing levelezőlistám tagjaihoz, hogy mondják el, melyek azok a kérdések, amelyeket fontosnak tartanak az életben, de nem igazán találtak még rájuk kielégítő válaszokat. Számos kérdés érkezett, alapvető jellegűek és speciálisak egyaránt. Majd egy év után, idén tavasszal vettem elő ezeket újra, hogy nekiálljak válaszolni rájuk. Rájöttem közben, hogy nem elég magukra a kérdésekre válaszolni, meg kell alapozni azt a hátteret, tájékozódási pontot is, amelyre a válaszok alapulnak, mert különben nem válaszok születnek majd, hanem csak az én egyéni véleményem jelenik meg. Nézetekből, véleményekből pedig már annyi van, hogy Dunát lehetne velük rekeszteni.
Egy szó, mint száz, lassan a végéhez közeledek a könyv első kiadásának. Mivel minden kérdésre még nem tudtam válaszolni, illetve bármikor merülhetnek fel újabb kérdések, ez a könyv lehet, hogy sosem lesz végleg befejezve. (Amíg az Úr vissza nem jön persze.)
 
Az alábbiakban közzéteszem a könyv egyik lényeges kérdésének taglalását, majd hamarosan az egész írás letölthető lesz innen.
 
 
A hit mindenkinek a magánügye!
Biztosan te is hallottad már ezt a közhelyszerű kijelentést. Vajon honnan származik ez? A Bibliából biztosan nem!
Utcai evangelizálások során gyakran kapjuk azt a választ, hogy „én is hívő vagyok”, „én is hiszek Istenben”. Lehet, hogy te is hívőnek tartod magad, aki ezt az írást olvasod. De biztosan így van ez?
 
Mi jellemzi a bibliai hitet?
Elsősorban a valódi bibliai hit a Biblia tekintélyén alapszik, és nem másén! Az igazi hívő a Bibliát követi, nem egy egyház szertartásait. Az igazi hívő élete egy pontján felismerte, hogy bűnös, és bűneinek következménye alól csak a Jézus Krisztusban, mint Megváltóban való hit által mentesülhet. Így hát megtért, újonnan született.
 
Másodsorban a hit megnyilvánul a viselkedésben. A Bibliában nem találunk „titkos keresztyéneket”, akik hívők lettek, de ezt kifelé nem mutatták, sőt igyekeztek magukban tartani. Jézus azt mondta, hogy gyümölcseiről ismerszik meg a hívő. A te életeden látszik az, hogy hívő vagy? Sokan mondják azt, hogy ők magukban élik meg a hitüket, és nem kívánnak semmilyen gyülekeztetnek sem tagjai lenni. Található azonban a Bibliában olyan keresztyén, aki nem köthető valamely gyülekezethez, hanem amolyan „magányos hívő” volt, aki hitét magánügyként kezelte? Ugye nem!
 A te hitednek milyen gyümölcsei vannak? Azt gondolod, hogy elég azt mondani, hogy „én hiszek Istenben”? Akkor „Te hiszed, hogy egy az Isten. Jól teszed. Az ördögök is hiszik és rettegnek.” (Jakab 2:19)
„minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágatik, és tűzre vettetik.” (Máté 3:10)
 
Harmadszor a bibliai hit kezdeményező. Jézus azt mondta, hogy „nem rejtetik el a hegyen épített város” és a „a lámpást nem rejtik véka alá”. Hát ez éppen nem azt mondja, hogy a hit mindenkinek a magánügye! Kitől jön az a sugalmazás, hogy „rejtsd a hitedet véka alá”? Jézustól nem! Hát akkor kitől? Nem lehet, hogy a világból? Nem lehet, hogy e világ fejedelmétől a Sátántól? Hány olyan keresztyén van, aki bedől ennek a hazugságnak, és azt gondolja magában, hogy nem illik másokat a saját hitével „zaklatni”, mert ez mindenkinek személyes ügye? Igen, abban a tekintetben személyes, hogy mindenkinek személyesen magának kell meghoznia a döntését abban, hogy hisz-e Jézus Krisztusban. De honnan tudja meg, hogy döntenie kell? Nem véletlenül adta Jézus a missziós parancsot, hogy „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet”! Hogyan lehet engedelmeskedni ennek a parancsnak, ha a hitedet magadban tartod?
amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek? Hogyan is higgyenek abban, akit nem hallottak? Hogyan hallják meg igehirdető nélkül? (Róma 10:13-14)
 
 Azt gondolod netán, hogy hívő lehetsz anélkül, hogy Jézus parancsolatainak engedelmeskedsz? Nagyon sokan hívők a „maguk módján”. Miben hisznek azonban ők vajon?
"Ha engem szerettek, az én parancsolataimat megtartsátok.” (János 14:15)
 
Te hívő vagy? Tehát a hited kezdeményező, megmutatkozik a viselkedésedben és a Biblia tekintélyén alapszik? Ha nem, akkor még időben érkezett meg hozzád ez az üzenet, hogy átgondold ezt a dolgot.
Újonnan születtél már? Biztos vagy benne, hogy az örökkévalóságot hol fogod tölteni? Aki valóban hisz, nincs kételye ebben. Akinek vallása van, az tipikusan kételkedni szokott.
„Elég jó vagyok?” „Betartottam minden egyházi előírást?” „Gyóntam, böjtöltem megfelelően?” „Vajon a jó cselekedeteim kompenzálják a rosszakat?” „Ki tudhatja ezt? Majd Isten eldönti!”
Isten már döntött:
Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. (János 3:16)
 
Sokan ismerik ezt a verset, sőt túl jól ismerik. De nem értik meg, vagy nem tudják elhinni, hogy ez ennyire egyszerű: „aki hisz őbenne” örök élete van. Jézusnak ezek a szavai halálos csapást jelentenek minden olyan tanításra, amelyek az üdvösséget különféle cselekedetekhez kötik. Neked van üdvbizonyosságod?
Még nem késő, hogy valóban hívő legyél, bibliai értelemben. Amikor sokan a hitre gondolnak, megfeledkeznek a hit tárgyáról, Istenről. Vajon Isten kedvét leli abban a hitben ami neked van, vagy csak magadat ámítod vele?
Fiatalok, akik rajonganak egy énekesért vagy zenekarért, igyekeznek mindent megtudni róla, és mindenhol ott lenni, ahol találkozni lehet velük. Te mennyire igyekszel amit csak lehet, megtudni Istenről? Mennyit olvasod a Bibliádat? Van Bibliád egyáltalán? Mennyire igyekszel ott lenni, ahol Isten szól a hívőkhöz. És ahol lehet dicsérni Őt? Milyen gyakran látogatod az Istentiszteleteket?
 
Elnézést kérek, ha netalán szúrósak voltak a kérdéseim. De talán szükségesek ahhoz, hogy felébresszenek. Ha eddig csak vallásod volt, vagy csak ámítottad magad, hogy hívő vagy, akkor itt az ideje, hogy valóban megtérj: ismerd el, hogy bűnös vagy, és önmagad semmit sem tehetsz érte, hogy megmentsd magad ennek következményétől a kárhozattól, és hittel odafordulj Jézushoz, elismerve, hogy 2000 éve Ő a te bűneidet is elhordozta a kereszten, és egyszer s mindenkorra megfizetett értük. Kérd, hogy legyen Ő a te Megváltód is, és íme, ettől fogva örök életed van, elmondhatod, hogy hívő vagy. Hiszel Jézus Krisztusban, mint az Atyának a Te bűneidért adott áldozatában. Keresd ezek után, hogyan tudnál az Ő akaratának mindinkább megfelelni, hogy hited ne kerüljön véka alá!
 
A hit mindenkinek a magánügye? bejegyzés elolvasása

Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom

3 hozzászólás Írta vanmaselet 1 éve

 

Dicsérem az Urat!
 
Ebben a bejegyzésben hálát szeretnék adni az Úrnak az Ő hatalmas áldásáért, amelyben részesített.
 
Az egyik legnagyobb próbatétel volt az életemben, amikor testvért szerettünk volna a feleségemmel a 2 éves kisfiúnk mellé, de nem akart sikerülni. Néhányan talán tudják, hogy táplálék-kiegészítő termékekkel foglalkoztam, mint hálózatépítő, sok éven keresztül. Ezért aztán használtunk is minden elképzelhető természetes összetevőjű készítményt, amelyről úgy tudtam, hogy elősegítheti a fogantatást. De ennek ellenére sem sikerült. Azért sem értettük, miért van ez, mert első gyermekünknél nem volt ilyen problémánk. Eldöntöttük, megszületett.
 
Ebben az időben történt a megtérésem, amikor elfogadtem Jézus Krisztust Megváltómnak. Egy év a párommal történt tusakodással telt el, majd Istennek hála, ő is megtért. Úgy gondoltuk, most már biztosan megáld bennünket az Úr, hiszen mindketten keresztyének vagyunk. De a gyermekáldás még sem következett. Sokat beszélgettünk és imádkoztunk róla a lelkipásztorral, a többi testvérekkel. Gondoltuk, hogy az Úr próbára akarja tenni a hitünket, ezért nem adja meg rögtön a kérésünket. Eltelt fél év, aztán egy, és semmi eredmény. Másfél év múlva már kezdtük úgy érezni, hogy nem az Úr akarata szerint való, hogy legyen egy második gyermekünk. A Bibliából és a többi testvérektől azonban megerősítéseket kaptunk, hogy bármi is az Úr akarata, az biztosan a mi hasznunkra van. („akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” Róma 8:28)
 
Talán kárára volna a feleségem egészségének egy második gyermek kihordása? Bíztunk Isten szeretetében és gondoskodásában, hogy Ő biztosan a mi érdekünkben cselekszik, és zárja be, vagy nyitja meg egy asszony méhét. Előttünk voltak azon bibliai asszonyok példái, akiknek szintén sokat kellett várniuk, hogy gyermekük születhessen: Sára, Ráhel, Anna, Erzsébet. Némelyikük évtizedeket várt, imádkozott türelemmel.
 
Már kezdtünk arra gondolni, hogy elmegyünk egy meddőségi vizsgálatra, amikor megtérésem után két évvel, és hárommal az után, hogy először szerettünk volna még egy gyermeket, megtörtént a csoda: feleségem áldott állapotba került.
 
Most láttam igazán Isten szeretetét és hűségét. Megvárta, amíg elfogadjuk azt, hogy esetleg nem lehet több gyermekünk, amíg elfogadjuk, hogy valóban Ő az Ura a mi életünknek, amíg teljesen az Ő kezébe adtuk a vezetést.
Dicsérem és hálát adok tehát az Úrnak a gyermekáldásért, amellyel megajándékozott bennünket.
„Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom.„ (Zsoltár 127:3)
 
Hoffmann Péter, született 2011.03.15
 
Anna hálaénekével szeretném dicsérni az Urat, melyet Sámuel születésekor énekelt:
 
Örvendez szívem az ÚRban, visszaadta erőmet az ÚR.
Felnyílt a szám ellenségeim ellen, mert örülhetek szabadításodnak.
Nincs olyan szent, mint az ÚR, rajtad kívül senki sincsen,
nincs olyan kőszikla, mint a mi Istenünk.
Ne beszéljetek oly sokat, büszkén, gőgösen,
ne hagyja el szátokat kérkedő szó!
Hiszen mindentudó Isten az ÚR, és a tetteket Ő méri le.
A hősök íja összetörik, de az elesettek erőt öveznek fel.
A jóllakottak elszegődnek kenyérért,
de akik éheztek, folyton ünnepelnek.
Hetet szül, aki meddő volt, és gyászol, akinek sok fia volt.
Az ÚR megöl, és megelevenít, sírba visz, és felhoz onnét.
Az ÚR tesz szegénnyé és gazdaggá, megaláz és felmagasztal.
Fölemeli a porból a szűkölködőt, és kiemeli a szemétből a szegényt,
leülteti az előkelőkkel együtt, és főhelyet juttat neki.
Mert az ÚRéi a föld oszlopai, rájuk helyezte a földkerekséget.
Híveinek lábát megőrzi, de a bűnösök a sötétben vesznek el.
Senkit sem tesz hőssé a maga ereje.
Összetörnek, akik az ÚRral szállnak perbe, mennydörög ellenük az égben.
Megítéli az ÚR az egész földet, de Királyát megerősíti, felkentjének hatalmat ad.
(1Sámuel 2:1-10)
 
Anna énekének utolsó, profetikus sora Jézus Krisztusról szól.
 
Hálát adok neked Mennyei Atyám, hogy elküldted Felkentedet a világba, hogy szenvedjen és meghalljon a világ, az én, és a most született fiam bűneiért. Köszönöm neked Úr Jézus, hogy általad bizonyosságom lehet az örök életben, és hogy mindezt ingyen, kegyelmi ajándékként adod számomra, és bárki számára, aki kéri tőled.
Segíts meg benne, hogy ezt a gyermeket a Te tanácsaid és intéseid szerint, a Te dicsőségedre nevelhessem. Tudom, Uram, hogy ahova te bárányt adsz, oda adsz legelőt is, ezért töretlenül bízom a te gondoskodásodban!
Legyen minden a te akaratod szerint!
Az Úr Jézus nevében, Ámen!

 

 

Bizony, az ÚR ajándéka a gyermek, az anyaméh gyümölcse jutalom bejegyzés elolvasása

A vándor, az edő és az erdész története

19 hozzászólás Írta vanmaselet 1 éve
Egyszer egy vándor betévedt egy sűrű erdőbe. Az erdő hatalmas volt, és át meg átszőtték az össze vissza vezető ösvények. A vándorunk sehogy sem találta meg a haza vezető utat. Az erdőben találkozott különféle emberekkel, akik különböző utakat javasoltak a számára, de végül egyik sem vezette el a céljához.
 
Olykor némely fákra szögezve nagyon mély emberi bölcsességeket talált felírva, amelyek felvidámították a lelkét. A kivezető utat azonban ezek sem mutatták meg a számára, és lélekmelengető hatásuk is hamarosan elmúlott.
 
Találkozott emberekkel, akik az erdő szelleméhez fohászkodtak, és váltig állították, hogy az segít rajtuk. Olyanok is akadtak, akik az ősök hagyományaiban, és azok szellemeiben vélték megtalálni a kivezető utat. Mások a fákat, állatokat, vagy magát az erdőt tisztelték. Megint mások nem hittek semmi effélében, semmi „erdőfelettiben”, csak abban amit látnak, és azt állították, hogy mindenkinek magának kell megtalálni a maga útját, mert mindenkinek saját, egyéni útja van.
 
Már évek óta bolyongott az erdőben, amikor találkozott egy emberrel, aki azt mondta, hogy az erdész, ennek az erdőnek a gazdája küldte őt hozzá.
Az erdész tudja – mondta az ember -, hogy már régóta keresed a haza vezető utat, de nem találtad meg. Most elküldött engem hozzád, hogy mutassam meg azt neked. Tudod, ezt az erdőt ő ültette az apjával együtt annak idején. Ő minden fát, minden fűszálat, minden ösvényt ismer. Adott nekem egy térképet, amelyen megtalálhatod az utat haza. Azzal átadta a térképet.
 
A vándor nézegette azt, majd rátekintett arra az útra, amely be volt jelölve rajta. Cseppet sem tetszett neki az az út, mivel egy kaptatón vezetett felfelé, kényelmetlennek látszott arra menni. Úgy tűnt, sok lemondással jár azon járni. Végül inkább elindult a szemközi irányban lévő napfényes tisztás felé.
 
Aztán találkozott egy barátjával. Ő azt javasolta neki, hogyha legközelebb összetalálkozik ezzel a térképes emberrel, akkor kérje meg őt, hogy ne beszéljen az erdészről neki többet. Bármi tanácsot adhat, csak az erdő gazdáját ne hozza szóba.
 
Hamarosan a vándor újra találkozott is a térképes emberrel. Szólt is hamar, hogy az erdész nem szeretné, ha szóba kerülne. Lehet, hogy neked az a meredek tetszik – mondta -, de én más vagyok, nekem az az út nem szimpatikus!
 
A térképes ember széttárta a kezét:
„Nem haragszom rád, azonban ezt az egyet el kell mondanom: A haza vezető út itt van előtted. Ha rátérsz, már ma otthon lehetsz. Csak ez az egy út vezet ki az erdőből, ebben biztos lehetsz. Ez nem egyéni ízlés kérdése: számodra is, ahogy bárki más számára, csak ez az egy hágó járható. Nem kell ezt választanod, de csak ez a jó választás. Nincs más, az erdész így rendelkezett. Az ő erdejében vagy, akár tetszenek a szabályai, akár nem. Csak ennyit akartam, hogy tudj erről!
Sok félmegoldás létezik, amelyeket rendre kipróbálhatsz, de ki biztosan nem jutsz általuk a sűrűből. Csak egy végleges megoldás létezik, az, amiről most nem akarsz hallani. Segíthetnék rajtad, de nem hagyod. Örömmel találkozok és beszélgetek veled bármikor, de csak ez az egy út tud valóban segíteni rajtad.
 
Az erdész elmondta nekem azt is, hogy hamarosan ki fogja vágni az erdőt, és újat ültet helyette. Túlságosan megromlott már, elszaporodott benne a gaz. Azért küldött engem és másokat is, hogy figyelmeztesse a bent lévőket, hogy menjenek ki belőle, mert már készen van a balta, bármikor indulhat a vágás. Amikor ez megkezdődik, már senki nem mehet el, aki benne kószál, hanem a fák sorsára jut: őt is tűzre fogják hányni. A gazda nem kötelez senkit, hogy elmenjen, de a térképet mindenkinek megmutatja, hogy választhasson: marad vagy megy. Csak egy út vezet kifelé, amit ő kijelölt. Aki tehát abban bízik, hogy jól eléldegél majd a csalitosban, hamarosan nagyon csalatkozni fog.”
 
A vándornak sok problémája volt az erdőben. Hol nem jött ki jól a többi erdőlakóval, még a hozzá legközelebb állókkal sem, hol megélhetési problémái voltak, hol boldogtalannak érezte magát. Abban a paradox helyzetben van még mindig, hogy létezik számára egy megoldás, de pont azt az egy megoldást nem akarja választani. Hogyan fog alakulni a vándorunk sorsa? Nem tudjuk ma még. A döntés az ő kezében van...
A vándor, az edő és az erdész története bejegyzés elolvasása

Beszéljünk Istenről

14 hozzászólás Írta vanmaselet 1 éve

 

Milyen valójában Isten?
Sokan tekintenek úgy az Ószövetségben, vagyis a héber szentírásban megjelenő Istenre, mint egy kegyetlen zsarnokra, aki népeket írt ki kénye kedve szerint. Aki ezzel a prekoncepcióval kezdi olvasni Mózes könyveit, és közben van benne némi zsidóellenesség is, az hamar igazolást vél találni erre az előítéletre.
Pedig mi sem áll távolabb az igazságtól!
 
Jelen írásban ezzel a téves nézettel kapcsolatban szeretnék tiszta vizet önteni a pohárba.
 
Isten neve
 
Először is azt kell tisztázni, hogy melyik istenről van szó.
Gyakran Istenre úgy hivatkoznak, mint „Jahve, a zsidók istene”.
Ez azonban a lehető legtávolabb áll az igazságtól, és már önmagában megtévesztő. Istennek az ÓSZ-ben több neve, megnevezése is elhangzik, mint például Elohim, El, Elyon, Shaddai, Adonai, Jehovah. Utóbbit, amit a JHVH-nak megfelelő héber mássalhangzókkal ír le az eredeti szöveg, szoktak Jahvénak vagy Jehovának kiejteni. Aki esetleg nem tudja: mindkét kiejtés téves. Nem tudjuk, hogyan kell kiejteni, mert a héber írás nem tartalmaz magánhangzókat. Néhány zsidó rabbi állítólag tudja a helyes kiejtést, de mivel nem szabad kimondaniuk, ezért nem is mondják el. Annyit mondanak, hogy mindkét kiejtés helytelen.
 
Az ÓSZ-ben látható Isten tehát sokféle néven szerepel. A „Jahve, a zsidók istene” pedig azért különösen megtévesztő, mert arra enged következtetni, csak az egyik istenről van szó a sok közül. A Biblia Istenével szemben két álláspontot lehet elfoglalni: vagy Ő az egyedüli Isten, a mindenség Teremtője, a Mindenható Úr, vagy pedig, hogy egyáltalán nem létezik. A kettő között nincs kompromisszum, a Biblia ebben nem hagy kétséget.
 
A vád
 
Az egyik leggyakoribb vád Istennel szemben, hogy ”ártatlan” népeket irtott ki azért, hogy saját népének kedvezzen. Először is, ha így is volna, ki szállhatna perbe Vele, aki Isten?
Nézzük meg azonban, hogy mi is az igazság ebben a kérdésben! Megáll valóban ez a vád? Olvassuk el, mit mond Isten maga:
 
„Halld meg, Izráel! Te ma átkelsz a Jordánon, hogy bemenj és birtokba végy nálad nagyobb és erősebb népeket, nagy városokat égbe nyúló erődökkel; nagy és szálas népet, Anák-fiakat, akikről magad is tudod, hogy ezt hallottad: Ki állhat meg az Anák-fiak előtt? Tudd meg azért ma, hogy Istened, az ÚR vonul előtted mint emésztő tűz, ő pusztítja el, ő alázza meg őket előtted, te pedig kiűzöd és hamarosan kipusztítod őket, ahogyan megígérte neked az ÚR. Amikor tehát elűzi azokat előled Istened, az ÚR, ne gondolkozz így magadban: a magam igazságáért hozott be ide engem az ÚR, hogy birtokba vegyem ezt a földet! Ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled az ÚR.Nem a magad igazságáért és szíved egyenességéért mégy be oda, hogy birtokba vedd földjüket, hanem ezeket a népeket gonoszságuk miatt űzi ki előled Istened, az ÚR, hogy megtartsa ígéretét, amelyet esküvel fogadott meg az ÚR atyáidnak, Ábrahámnak, Izsáknak és Jákóbnak. Tudd meg azért, hogy nem a magad igazságáért adja neked birtokul azt a jó földet Istened, az ÚR, hiszen te kemény nyakú nép vagy! Emlékezz rá, és el ne felejtsd, hogyan ingerelted haragra Istenedet, az URat a pusztában, attól kezdve, hogy kijöttél Egyiptomból, míg csak el nem jutottatok erre a helyre: folytonosan lázadoztatok az ÚR ellen. „
(5Mózes 9:1-7)
 
Amint az látható, Isten a kánaáni népek gonoszsága miatt büntette meg őket elsősorban. Mert „azok csupa olyan dolgot tettek isteneik tiszteletére, ami az ÚR előtt utálatos, és amit gyűlöl. Még fiaikat és leányaikat is elégették isteneiknek„ (5Mózes 12:31).
Ezzel megcáfolva egyrészt azt, hogy nem törődne a világban lévő gonoszsággal. Nagyon is törődik vele. Azonban azt is megláthatjuk általa, hogy milyen kegyelmes Isten, hiszen sokáig vár a büntetéssel, hogy az emberek megtérhessenek gonoszságaikból. Csak amikor már teljesen, visszafordíthatatlanul elfajulnak az események, akkor avatkozik közbe. Eszközei változatosak. Először az özönvizet alkalmazta, Sodomát és Gomorát tűzzel pusztította el. Olykor betegséget alkalmaz, máskor egy másik népet, mint esetünkben Izraelt. Azt is megfigyelhetjük, hogy Isten mindig úgy működik, hogy előre figyelmeztet, és csak a nyilvánvaló, megbánást nem tanúsító esetek után büntet. Sohasem késik azonban az ítélettel! Ebből tudhatjuk azt is, hogy ahogy megígérte, hamarosan ítéletet fog tartani a világ azon része felett, akik visszautasították a megmentésükre küldött Jézus Krisztust.
 
Vajon a kánaáni népek nem voltak tudatában annak, hogy utálatos dolgot cselekszenek? Nem volt tudomásuk az egyedül igaz Istenről?
Biztos vagyok benne, hogy nem így volt! Isten határozottan kijelentette Noénak, hogy a gyilkosságot számon kéri minden emberen: „Számon kérem az ember életét: egyik embertől a másikét. Aki ember vérét ontja, annak vérét ember ontja. Mert Isten a maga képmására alkotta az embert. „(1Mó 9:5-6)
Isten szövetséget kötött Noéval és utódaival, melynek látható jelét is adta: a szivárványt. Ha összeadjuk a nemzetségtáblázatokat, akkor azt látjuk, hogy Ábrahám 292 évvel született az özönvíz után. Mivel Noé még 350 évig élt az özönvíz után (1Móz. 9:28), ezért Ábrahámnak még lehetősége volt személyesen is találkozni vele. Az világosan látszik, hogy Ábrahám ismerte az Urat, és engedelmeskedett is neki. Ha Ábrahám ismerhette Őt, mind a világ Teremtőjét, az egyedüli Istent, akkor a többi népek is ismerhették. Nem arról van tehát szó, hogy nem tudtak Istenről, és ezért nem engedelmeskedtek neki, és választottak maguknak saját kedvükre való isteneket, hanem nem akartak engedelmeskedni. Isten tehát ítéletet mondott felettük, melyet jó 450 évvel később, az izraeliták által vitt végbe.
A világ minden népeinek, az eszkimóktól kezdve az indiánokon át a szigetlakó népekig a szüleik elmondhatták, amit Isten mondott Noénak és gyermekeinek. Nem igaz, hogy csak az izraeliták ismerhették őt.
Isten kiválasztott egy hívő embert, Ábrahámot, aki által egy népet alkotott magának, az izraelitákat. Nem azért, mintha különbek lennének a többinél, egyszerűen azért, mert rajtuk keresztül akarta Isten kijelenteni magát a világnak. Ez a kiválasztott nép szerep a zsidóknak nem csak áldást, hanem sok-sok megpróbáltatást is szerzett az évszázadok során.
 
Közbevető kérdés: vajon melyik nép mondái festenek olyan reális képet önmagukról, mint amelyet a Bibliában a zsidókról olvasunk? Ha az izraeliták csak kitalálták volna az egészet, miért tüntették volna fel magukat ilyen negatív színben? Miért nem egy Arvisurához hasonló öndicsőítő, önmagukat makulátlan színben feltüntető mondát költöttek? A népi mondák hasznosak az adott nép aktuális hiedelemvilágának, önazonosság-tudatának megismeréséhez, de a valósághoz általában ezeknek az eposzoknak vajmi kevés köze van.
Rendszerint elmondható, hogy a királyok is csak a győzelmeikről számolnak be krónikáikban, a vereségeikről nem.
Példaként itt van Sénakhérib (Szanhérib) asszír király prizmája (Taylor prizma), amelyen a hódításai kerültek feljegyzésre. Ő ostromolta meg először (sikertelenül) Jeruzsálemet. Ezen eldicsekedik minden városról, amelyet elpusztított. Jeruzsálemről azt mondja, hogy körbevette, és bezárta Ezékiást „mint egy madarat a ketrecbe”, de azt nem mondja, hogy el is foglalta volna. Ez egyrészt megerősíti azt, amit a Biblia mond, másrészt bizonyítéka annak, hogy senki - egy király különösen nem – szereti feljegyezni a kudarcait. A Biblia azonban nem ilyen!
Benne még az Isten embereinek nevezett „hősök” gyengeségei, bukásai is fel vannak jegyezve. Mózes, Gedeon, Dávid, Salamon, a Katolikus Egyház által „kősziklának” tekintett Péter apostol mind követtek el hibákat, melyeket a Biblia hűen feljegyez. Népi eposzok – melyek közé sokan a Bibliát is szeretnék besorolni – hősei rendszerint makulátlan jellemű, kiemelkedő képességű, hibátlan „emberfeletti” emberek. A Bibliában nincsenek ilyen emberek, az Isten Jézus Krisztust kivéve. Mindezek is arra engednek következtetni, hogy a Biblia az eseményeket a valóságnak megfelelően jegyzi fel, mégpedig nem a zsidók, hanem Isten szemszögéből.
 
Az emberiség történelme során mindig volt lehetősége az egyes embereknek tudomással bírni az igaz Istenről, függetlenül attól, hogy kapcsolatban álltak-e a zsidókkal, vagy sem. Bizonyítják ezt azon emberek, akiket feljegyez a Biblia. A kezdeti időkben ott volt Énók, aki Istennel járt, majd az Úr magához vette. Noé is az Úrral járt a környező népek gonoszsága ellenére. Ábrahám már azelőtt Istenfélő volt, mielőtt Ő szólt hozzá. Aztán ott van Melkisédek Sálem (Békesség) Királya, akiről azt olvassuk, hogy a Felséges Isten papja volt (1Móz. 14:18). Jethró, Mózes apósa is az igaz Isten papja volt.
A jerikói Ráháb, amikor látta Izrael Istenének tetteit, hitt ő benne, ezért megmenekült, noha nem volt zsidó. Sőt, még Jézus nemzetségtáblájába is bekerült a neve, mint Dávid felmenője és a hithősök között is szerepel a Zsidók 11-ben. Ruth, a moábita asszony, elhagyta szülei földjét és isteneit és az Igaz Istenhez szegődött.
Pál apostol foglalja össze azt, hogy különféle emberek konkrét kijelentés hiányában is tudomással bírhatnak a világ valódi Teremtőjéről: „Mert amikor a pogányok, akik nem ismerik a törvényt, természetes eszük szerint cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmaguknak szabnak törvényt. Ezzel azt bizonyítják, hogy a törvény cselekedete be van írva a szívükbe. Erről lelkiismeretük és egymást vádló vagy éppen védő gondolataik együtt tanúskodnak majd, azon a napon, amelyen megítéli Isten az emberek rejtett gondolatait az én evangéliumom szerint Krisztus Jézus által.” (Róma 2:14-16)
 
Összességében elmondhatjuk tehát, hogy az emberiségnek korszaktól, kultúrától, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül volt lehetősége tudomással bírni Istenről kielégítő mértékben. Ahelyett azonban, hogy benne bíztak volna, inkább saját „isteneket” kreáltak maguknak, és azokat imádták. Olyan isteneket, amelyek megfeleltek elvárásaiknak. A bibliai példák megmutatják, hogy még egy más vallású, kultúrájú közegben élő ember is képes felismerni a valódi Istent, és követni őt!
Hasonlóan van ez mai is. Az emberek tudnak Istenről, de nem tetszik nekik az, amit a Bibliában olvasnak, különösen ami a számonkérés részt illeti. Így aztán keresnek olyasmit, ahol ez nincs meg. Ki ilyet-ki olyat.
 
A Biblia Istene tehát nem kegyetlen, hanem következetes. A meg nem bánt bűnt megbünteti, de a megtérőknek kegyelmet ad. A kezdeti időkben a zsidó népen jelentette ki magát, de akkor sem volt kizárólag Izráel Istene. Most pedig Jézus Krisztus által szól minden néphez.
Akinek elé kell állni az ítéletkor, ezért csak saját magát okolhatja majd!
 
Remélem, te nem leszel ezen emberek között!

 

Beszéljünk Istenről bejegyzés elolvasása
Előző oldal Következő oldal